Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

sebb írást (Ethn. LIV. [1943] 81-84.). 1964-ben Miskolcon közölt egy kisebb összegzést a kérdésről, amiben utalt is rá, hogy a gyűjtőmunkát 1942 nyarán kezdte ebben a kérdéskörben egy Rozsnyó környéki néprajzi kutatócsoport tagjaként (Felső-Magyarországi kapaformák. HOMKözl. 6. [1964] 35-41.) Vagyis kutatásaiból két évtized alatt bomlott ki az összegző tanulmány (Motyky z Medzeva. Tradície zeleziarskeho priemyslu v oblasti VSZ. Slovensky národopis 14. [1966] 378-435.), ami nem csupán a Mecenzéf környéki vashámorok készítményeinek részletező tipológiája, hanem az ott készült munkaeszközök elterjedésének históriája is. A kapákkal - és más vaseszközökkel - útra kelő gömöri fuvarosok a Kárpát-medence gazdasági és kulturális kapcsolatainak fontos közvetítői voltak. Fontos megállapításokat tett Márkus arról is, hogy a két világháború közötti időszakban a mecenzéfi hámorok kapákat kovácsoltak az ázsiai, óceániai, afrikai és dél-amerikai rizs- és kávéültetvényekre is. A kassai múzeum gyűjteményében szereplő tárgyakat is feldolgozó tanulmánya egyszersmind a múzeumi tárgygyűjtés és -tipológia mintaszerű példája. De más témakörökben is megvizsgálta, hogy egy-egy táj, ill. térség hagyományos életmódja milyen táji kapcsolatokat eredményez, s az miként fonódik egybe az interetnikus kapcsolatok kulturális vonatkozásaival (Pl. A keletszlovákiai sertéskupecek életéből. Ethn. LXXXVIII. [1977] 365-391.) Érdeklődése és felkészültsége alapján talán nem meglepő, hogy hozzászól a történeti néprajz olyan kérdéseihez, amelyek egyaránt foglalkoztatják az Alföld és a Kárpát-medence peremterületeinek kutatóit: ilyen volt például a tanyák és szállások problematikája (Az alföldi és a hegyvidéki szállások problémájához. Ethn. LXXXVII. [1976] 38^4-5., Lásd még: Balogh István: Tugurium - szállás - tanya. Adatok a magyar tanyatelepülés előtörténetéhez. Ethn. LXXVII. [1976] 1-62.) A magyar szaksajtóban rendre beszámolt a szlovák (csehszlovákiai) néprajzosok tevékenységéről, az ott folyó munkákról, nem utolsósorban a megjelent könyvekről. Ugyanakkor a szlovákiai néprajz Márkus Mihály közvetítésével szinte napra készen értesült a magyarországi kutatásokról. A kortárs magyarországi néprajzkutatók közül - a teljesség igénye nélkül - többek között Morvay Judit, Vajkay Aurél, Kós Károly, Kardos László, Bálint Sándor, Vargha László, Balassa Iván, Hoffmann Tamás, Ujváry Zoltán monográfiáit ismertette és értékelte szlovák szaklapokban. Ha úgy hozta a sors, nekrológot írt az elhunyt magyarországi kollégákról a Národopisné aktuality hasábjain (Ortutay Gyula, Manga János). A szakmai folyóiratok mellett aktív szerzője volt például A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című periodikának (továbbiakban: HOMKözl.), különösen az abban 1972-től 1991-ig megjelenő, Szlovákiai Téka című recenziós rovatnak. (A sorozatot Bodó Sándor, Szabadfalvi József, Ujváry Zoltán és Viga Gyula gondozta.) Az általa ismertetett munkákat most visszanézve egyértelmű, hogy választásai nagyon tudatosak voltak, s prioritást kaptak a magyar és szlovák népéletben, ill. művelődéstörténetben egyaránt szerepet játszó folyamatok, jelenségek (Pl. Huska, A. M.: Liptovskí murári. HOMKözl. 11. [1972] 31-34., Huska, A. M.: Slovenskípltníci. HOMKözl. 11. [1972] 34-37.,