Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
„vótér" elterjedéséhez. N. É. XXXI. 390-391.), majd a kérdést 1975-ben foglalta össze jelentős tanulmányban (TenkeT a jeho karpatoeurópske obmeny. Slovensky národopis XXIII. 23-39. Magyarul: A tönköly és kárpát-medencei változatai. Pozsgai Péter szerk.: Tűzcsiholó. írások a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére, 663-682. Budapest, 1999.) A téma azonban jószerével élete végéig foglalkoztatta, s többször jelezte, hogy nagyobb munkában dolgozza fel a témakör magyar-szlovák-ruszin vonatkozásait. Hasonló ívet húzhatunk az életpálya jelentős szakaszán át az Alacsony-Tátra pásztorkodásával kapcsolatos vizsgálatokban. Már 1935-ben megnyilatkozott ebben a kérdésben (N. É. XXVII. [19351 124-126.), s folyamatosan gyűjtötte az interetnikus vonatkozásokban is bővelkedő anyagot. Több tanulmányban vizsgálta a Tátra-vidék népeinek gazdasági és kulturális jellegét, az azokat ért hatásokat, s - egyebek mellett - az Ethnographiaban magyarul is megjelentette idehaza talán legtöbbet hivatkozott tanulmányát (Magyar szarvasmarha az Alacsony-Tátrában. Ethn. LXXV. [1964] 467-470.). Márkus Mihály 1937. januárjától 1947. szeptemberéig tartó szolgálatára súlyosan nyomta rá bélyegét a világpolitika. A háborús előkészületek, majd a háború és Budapest ostroma egyre szűkebb lehetőségeket adhatott a tudományos kutatásnak, a kutatónak, az embernek. Az ifjú házas Márkus a Könyves Kálmán körúti múzeum épületében kapott szükséglakást, és cserében gondnoki teendőket kellett ellátnia. Ez a státusz az ostrom idején meglehetősen veszélyes, mondhatni életveszélyes állás volt. Amikor a munkatársak már nem tudtak bejárni dolgozni, - az igazgató Domanovszky György megbízására - ő felügyelt néhányadmagával a múzeum még az épületben maradt kiállítási anyagára, a könyvtárra s egyéb felszerelésére. A gyűjtemények nagy része ugyan becsomagolva a Nemzeti Múzeum pincéjében volt, egyes tárgyakat pedig a múzeum udvarában ástak el faládákban, de számos értékes gyűjteményi tárgy, dokumentum volt kitéve hol a német, hol az orosz, hol a magyar katonai mozgásnak, beszállásolásnak. Sokat számított most a szláv nyelvtudás. Márkus mind a németekkel, mind az oroszokkal jól meg tudta értetni magát, ezért valóban csak minimális kár érte az intézményt. Az ostrom alatti eseményeket éppen Márkus Pro Memoria jelentéséből ismerjük, ami kortörténeti dokumentum. Az 1944. december l-jétől 1945. március 15-ig tartó eseményekről szóló, 16 oldalas jelentés a múzeum történetének felbecsülhetetlen forrása. Az eseményeket kronológiai sorrendben, izgalmas krimiszerü leírásban tárta a vezetőség elé, majd befejezéseként ezt írta: „Amikor a fentieket írásban összefoglalva a Néprajzi Múzeum történetének igaz ismerete érdekében közlöm, kijelentem, hogy minden képességemmel azon voltam, hogy a Néprajzi Múzeum érdekét szolgáljam. Hogy ez nem mindenben sikerült úgy, ahogy szerettem volna, abban külső erők akadályoztak meg. Amit a Néprajzi Múzeum érdekében megtehettem: megtettem!" 5 Az ostrom utáni állapotok, az egzisztenciális újrakezdés, a politikai jövőkép s más egyéb mindennapi gondok a hogyan tovább kérdést állította a fiatal 5 NMI 44/1945.
