Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

30-án Dincsér Oszkárral együtt nevezték ki múzeumi gyakornokká, ami azt jelentette, hogy köztisztviselőként nyolcévi szolgálat után először kapott fizetést. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum szinte minden gyűjteményében, részlegében végzett tudományos, muzeológiai feladatokat. Munkálkodott a fényképgyűjteményben, vagy ahogy akkor nevezték Képtárban, egy időben ő volt a könyvtár vezetője. A frissen szervezett adattárban adminisztrációs (levelező) munkát végzett a beszervezett önkéntes gyűjtőkkel, rendezte a pásztorgyüjtemény anyagát, s részt vett a textil- és világításgyűjtemények leltározásában. Kiállítást rendezett a zombori „Bácskai Múzeumban" a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége megbízásából. Több hetes gyüjtőutakat teljesített és mintegy előtanulmányokat folytatott a doktori témájához is Gömör, Hont, Zólyom, Nógrád, Ung, Túróc szlovákok lakta településein. E helyszíneken - nyelvtudásának tökéletesítése mellett - a népélet minden részletére kiterjedő, alapos gyűjtési naplókat, jegyzeteket is készített. 1943-ban jelent meg a Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete „Tanya, Falu, Mezőváros" című sorozatának III. számaként fő műve, A bokortanyák népe. Márkus Mihály figyelmét erre a témára Györffy István professzor irányította. A szerző társadalomkutatói érzékenysége mellett van, aki a munka egyes fejezeteit a funkcionalizmus hazai megnyilatkozásának véli.

4 A monográfia ma már a néprajz klasszikus műve, s nem vitás, hogy nagy formátumú fiatal kutatót igazolt, jelentős tudományos életpályát ígért. A Néprajzi Múzeumban eltöltött tíz esztendő alatt számos publikációja jelent meg, nyelvészeti és néprajzi elemzések, leírások sorát készítette el. Sok hazai és idegen nyelvű könyvet ismertetett a szaklapokban, 1939-ben húsznál több recenziót publikált. Az 1999-ben kiadott Márkus-bibliográfia szerint az 1935-1947 közötti időszakban mintegy 100 tanulmánya jelent meg különböző szak- és népszerűsítő lapokban. A fentieken kívül a Néprajzi Múzeum kézirattárában még 20 olyan gyűjtési lejegyzés, napló található Márkus Mihály tollából, amelyek kitűnő forrásai a szlovákság - de elsősorban is a tirpákok - néprajzának, s amelyek eddig nem kerültek közlésre. Ezek a jegyzetek nem csak tárgyilagos leírásai a helyszínen szerzett ismereteknek, hanem kitűnő rajzaival és fényképes mellékleteivel komplett dokumentumai egy-egy (szlovák) község életének, hagyományainak. Már az 1930-as évek végén felkeltette figyelmét a táplálkozás, több lokális monográfia vonatkozó fejezetét írta meg (Pl.: L'udová strava v obciach Rudná a Kruzná. Gemer, II. [1976] 175-212. Rimavská Sobota). A táplálkozás nyersanyagainak és technikájának néprajzi kérdései mellett figyelmet szentel az ünnepi asztal és ételek kultúrtörténetének is (Obradny stedrovecerny chlieb na vychodnom Slovensku. Slovensky národopis XX. [1972] 73-102.) Hangsúlyosan foglalkozott az archaikus kultúrnövények termesztésének néprajzi és nyelvészeti vonatkozásaival is. Rendszerező gyűjtő- és feldolgozó-tevékenységére jellemző, hogy a vótér termesztéséről 1939-ben, egy recenzióban írt először (Adatok a 4 KÓSA László: A magyar néprajz tudománytörténete, 228. Budapest, 1989.