Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
Ujváry Zoltán 75 éves N em vállalkozhatom ezen a helyen Ujváry professzor egész tudományos pályájának, gazdag életművének ismertetésére. Nem kell különösebben indokolni sem, hogy Ujváry Zoltánt messzemenően megilleti a Györffy István Néprajzi Egyesület kitüntető díja, így munkásságának csak néhány területét emelem ki: amelyek legközelebb állnak egyesületünk célkitűzéseihez. 1 Ujváry Zoltán 1932. január 25-én Hétben, Gömör vármegye Trianon után az anyaországban maradt apró falujában született. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban kezdte, de az újabb történeti sorsforduló miatt, Miskolcon érettségizett 1951-ben. Ezután a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte egyetemi tanulmányait, abban az intézményben, amelyik a diploma megszerzése után egyetlen munkahelye maradt: a Néprajzi Tanszéken tanársegéd, majd adjunktus lett, később docens, 1979-től egyetemi tanár. Húsz éven át volt tanszékvezető, 2002-ben az egyetem professor emeritus címmel ismerte el gazdag oktatói és tudományos életpályáját. Ujváry professzor a Kárpát-medence folklórkutatásának egyik legkiemelkedőbb személyisége. Könyveinek és tanulmányainak sora, az általa szerkesztett, lassan háromszázat közelítő kötetek mellett a Debrecenben végzett néprajzos tanítványok hada, az egyetem, Debrecen városa, a magyar néprajz és a múzeumügy egésze tanúsíthatja fáradhatatlan tudományos és tudományszervező tevékenységét, a tudományos és a kulturális közéletben vállalt kiemelkedő szerepét. Ebben a munkában az egyetemes magyarság tradíciójának, mai lététől el nem szakítható közös múltjának egészét tartja a legfontosabb rendező elvnek. Bár tudományos szemléletében vezérfonalként húzódik végig a Kárpát-medence együtt élő népeinek kulturális érintkezése, egymásra hatása, a kulturális elemek átadásának és átvételének problematikája, az elmúlt évtizedekben írásaiban egyre egyértelműbben fogalmazódik meg a kisebbségi sorban élő magyarság sorsa iránti aggodalom, nem ritka az őket ért méltánytalanságok felemlítése. Munkamódszerére az alapos, részletező terepmunkán nyugvó tudományos elemzés éppen úgy jellemző, mint a régi magyar irodalom jeleseinek művében a néprajzi-folklorisztikai vonatkozások feltárása. Kitűnően ismeri a hazai és a nemzetközi irodalmat, munkáiban organikusan jelennek meg a recens adatok, amelyek értelmezési tartományát a szakirodalom eredményeinek rendszere és saját teoretikus felfogása körvonalazza. Maradandó elméleti eredményeket ért el mind a szokáskutatásban, mind a műveltség átadásának-átvételének értelmezésében. Szemléletét tükrözi tanítványainak munkássága is. Kutatásainak homlokterében a magyarság és szomszédainak dramatikus szokáshagyománya, a játék és a maszk szerteágazó problematikája és a népköltészet áll, de mindezeknek Az 1992-ig megjelent müvekről összegzőén: Ujváry Zoltán irodalmi munkássága. Összeállította: IMOLA Y LENKEY István. Debrecen, 1992.
