Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

a Sárospataki Népfőiskola (Szabadművelődési Akadémia) és a Szatmári Népfőiskola pallérozta a fiatal É. Kovács Lászlót, s jegyezte el életre szólóan a falusi művelődés ügyével. Ezek az intézmények meghatározó személyiségek emberi példáját és hatását is hordozták: Vázsonyi Sándorné, Faragó Gábor, Ablonczy László, később Sárospatak legendás tanár, falukutató és -nevelő professzora, Ujszászi Kálmán, majd Gáborjáni Szabó Szabolcs volt E. Kovács László elindulásának és felkészülésének meghatározó alakja. 1944-ben vonult be katonának, orosz hadifogságba esett, s három és fél esztendő elteltével, 1948. augusztus 24-én került csak újra haza. A népegyetemre ment, nappali majd levelező hallgatóként. Tevékenykedett Kelemér község tanácsának VB. elnökeként (1949-1952), aztán a baranyai Bár agronómusaként (1953-1955), majd visszatért a szülőföldjére, s Zádorfalván a Körzeti Földműves Szövetkezet ügyintézőjeként (1955-1958), az Ózdi Kohászati Üzemek iparszervezőjeként (1958-1963 és 1967-1983), aztán Putnokon a Gömöri Múzeum megbízott igazgatójaként dolgozott (1983-1986). Szülőfalujában közművelődési ügyintéző volt (1968-1990), majd 1990-1994 között a falu polgármestereként tevékenykedett. Mindezek mellett, megszámlálni is nehéz lenne, hogy a közművelődés, a honismeret, a hagyományőrzés, s a különféle lokális kisközösségek szervezése területén mennyiféle munkát végzett, s végez még ma is.

1 Gazdag életpályáját, sokirányú tevékenységét nem tudom ezen a helyen áttekinteni. Művészi tevékenységét többen méltatták a közelmúltban,

2 s annak kapcsán hangsúlyosan esett szó arról a szeretetteljes alkotó közösségről is, amit E. Kovács László családja - felesége Babus Éva és leányuk, É. Kovács Judit - képez.

3 Itt most elsősorban az ünnepelt néprajzi, honismereti, ill. múzeumi tevékenységére térek ki. 1959. október 28-án E. Kovács László kezdeményezésére és az ő szervezésében alakult meg a Tompa Mihály Emlékbizottság. A költő nevével fémjelzett hagyományápoló kör Gömörszőlősé és Keleméré is, amely a Tompa-kultusz ápolása mellett fokozatosan terjesztette ki tevékenységét a történeti Gömör néprajzi kutatására, hagyományápolására, nem utolsósorban a tárgyi emlékek gyűjtésére. Négyéves előkészítő és szervezőmunka után, 1963. október 28-án nyílt meg a keleméri Tompa Mihály Emlékmúzeum, amely 1962-ben a megyei múzeumi hálózat tagintézménye lett. Az 1824-ben épült gömörszőlősi iskola 1968ban beszüntette működését, épületét és a hozzá tartozó telket, épületegyüttest közművelődési célra adták át a községnek. Az egykori tanítói lakásban kapott 1 É. Kovács László szerteágazó életpályájának megismeréséhez: PÉTERFFY András: Portrévázlat É. Kovács Lászlóról. Sárospataki Népfőiskolai Emlékkönyv, 83-85. Sárospatak, 1980., TOKAJI Magdolna: É. Kovács László (Bibliográfia). Ózdi Helytörténeti Kutatók, VI. Ózd, 1998., Honismereti munkásságáról összegzőén: Honismereti ki kicsoda? Szülőföldünk, 33. 19-20. Miskolc, 2007. 2 Alkotók és alkotások. Putnok, 1995., VITÉZ Ferenc: É. Kovács László népéleti és táj festményeiről. Ethnica, 2005. 52-55. 3 UJVÁRY Zoltán: Gömöri örökség az É. Kovács család művészetében. Miscellanea, I. 349-366. Debrecen, 1995. (Az egyéni és a közös kiállítások ismertetésével.)