Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

helyet a Községi Könyvtár, s itt található a Kisgaléria is, ahol 1978 óta időszakos kiállításokat rendeznek. A hajdani, gazdasági célokra használt épületet rendbe hozták, abban egy néprajzi gyűjteményt rendeztek be, elhelyezve benne a környékbeliek által felajánlott tárgyakat. É. Kovács László Gömörszőlősön létrehozta a népi gazdálkodás és erdőgazdálkodás szabadtéri gyűjteményét is, amit 1988-ban adtak át a látogatóknak. A Gömörszőlősön és Kelemérben végzett tevékenysége szervesen illeszkedett Gömör tárgyi öröksége egészének feltárásába, nem utolsósorban a Gömöri Múzeum előkészítésének folyamatába. Áldozatos múzeumszervező tevékenységét számos alkalommal elismerték: itt csupán a Magyar Kultúra Lovagja címet emelem ki (2002), és azt, hogy az általa létrehozott gömörszőlősi intézmény kiérdemelte a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium elismerését is (2003). Néprajzi, helytörténeti, honismereti tevékenysége szervesen illeszkedik a szülőföld tradíciójának ismeretében, s az életút egésze során szerzett tapasztalatban. Munkái közül legismertebbek talán a gömöri erdőjárók, szénégetők, cserhántók, favágók munkáját, az erdei munkások életviszonyait bemutató írásai, s az azokat összegző kötetei.

4 Tiszteletre méltó anyagot tárt fel Tompa Mihály életútjáról, hangsúlyosan a néphagyománybeli Tompa alakjáról is.

5 A tiszteletet parancsoló életkor, a 85. születésnap alkalmából írott méltatásban mégsem az E. Kovács László által létrehozott muzeológiai, néprajzi és helytörténeti értékeket, eredményeket tartom leginkább kiemelendőnek: ezek jelentősége, szerepe vitathatatlan. Sokkal inkább E. Kovács László közösségszervező, közösségeket élesztő és ébren tartó szerepét szeretném hangsúlyozni. A kétfelé szakítottságban a közelmúltig szellemileg is megosztott Gömör közművelődésében, az északi térség halmozottan hátrányos helyzetében, a határmentiség következményeivel megterhelt zsákfalvak megmaradásában hasonlóan hazánk más, hasonló vidékeihez - az ilyen emberek nem csupán a tradíció őrzői, hanem a megmaradás, a szülőföldhöz való ragaszkodás és az emberség letéteményesei is. Egyaránt pótolhatatlanok saját közösségeik számára, s a nagyobb rendszerek működésének fogaskerekeiként. A bevezetőben az észak-borsodi, ill. ózdi és a gömöri öntevékeny kutatók nagy generációját említettem. Természetesen, mindannyian másféle emberek (voltak), s egyéniségük tükröződött az érdeklődési körükben, a munkájukban, írásaikban is. Most úgy látom, hogy E. Kovács László könyvei és cikkei organikusan illeszkednek képzőművészeti alkotótevékenységéhez, az általa megrajzolt, megfestett táj és ember ábrázolásához. Rajzaihoz hasonlíthatók azok a finom megfigyelései és leírásai is, amelyekben - a résztvevő szemszögéből - mutatja be Dél-Gömör népéletének különböző területeit, a hagyományos gazdálkodás 4 É. KOVÁCS László: Favágók, cserhántók, szénégetők és fuvarosok a magyarországi Gömörben. Gömör Néprajza XXII. Debrecen, 1990., E. KOVÁCS László: Erdei emberek. Gömör Néprajza LVI. Debrecen, 2002. 5 É. KOVÁCS László: Tompa Mihály alakja a gömöri szájhagyományban. Gömör Néprajza LVIII. Debrecen, 2002.