Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

lehetőségeit és azok arányát is. Ezt munkáiban különböző szinteken mutatja meg: az egyes települések határhasználatának, környezetük kiélésének rendje éppen olyan fontos számára, mint az organikus tájak földrajzilag meghatározott kistájainak és településeinek összemüködése, vagy a mesterségesen kialakított megyék (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) eltérő adottságú tájainak kapcsolatrendszere, a mai Magyarország vidékeinek struktúrája, vagy a történeti keret, a Kárpát-medence nagytájainak együttműködése. Számomra különösen tanulságos vizsgálataiban, hogy nem csupán a néprajz által elsősorban figyelemmel kísért mezőgazdálkodás, hanem a domb- és hegyvidék „kiegészítő" tevékenységeinek (erdő és erdei iparok, feldolgozóiparok, sokféle kézműves tevékenység, stb.) jelentősége is egzakt módon tükröződik, objektív módon tárva fel a peremterületek tradicionális műveltségének összetettségét. Munkái révén a valódi arányok bontakoznak ki pl. TokajHegyalja mezővárosainak gazdálkodásáról. A geográfia alapvető elvárásainak megfelelően, nem általánosságban mond véleményt egy-egy település, táj földrajzi adottságainak és a benne élő ember viszonyának egymásra hatásáról, hanem konkrét és makacs tényekkel igazolja azt. Ilyen módon az eredményeit felhasználó etnográfus számára is biztos talajt, kapaszkodót jelentenek munkái. Nem túlzás azt állítani, hogy Frisnyák Sándornak egy-egy térképe, pl. a Zempléni-hegység 18-19. századi gazdasági tevékenységét illusztráló lap (Történeti földrajz, 103. Nyíregyháza, 1985.) egy néprajzi tanulmány, akár könyv vázlata. Egészen egyszerűen nem érthető meg a magyar népi kultúra 18-20. századi változásának folyamata a termelés és a gazdaság táji feltételeinek, a termelőerők földrajzi elhelyezkedésének, a társadalom természetátalakító munkájának földrajzi-történeti folyamata nélkül. Ezek hiányában érdekességeket jegyezhet le az etnográfus, felismerhet bizonyos összefüggéseket, de aligha érti meg az egész rendszerelvű működését. 3. Külön is ki kell emelnem eredményeit két összefüggésben: mindkettő alapvetően járult hozzá egy-egy táj vonatkozásában a földrajzi környezet és az alkalmazkodás formái összefüggésének megismeréséhez, s a kultúra változásának megértéséhez. Az egyik a korábban vízjárta tájak (Rétköz, Bodrogköz) átalakításának - általa megrajzolt - folyamata, annak földrajzi és gazdaságitársadalmi következményei, ami nélkül jószerével a paraszti polgárosulás lokális folyamata sem bontható ki. A másik Tokaj-Hegyalj a mezővárosainak problematikája: kutatásai az egész mezővárosi hálózat belső összeműködésének lényeges törvényszerűségeit tárták fel. Az oppidumok komplex gazdálkodása, s tájon belüli kapcsolatrendszerük sok tekintetben a műveltség integrálódásának is magyarázatául szolgál. Nem csupán a gazdaság működésének földrajzi alapjait mutatja be (szőlők, pincék), de a társadalom változásának fontos összetevőit is (pl. tokaji zsidóság, Tállya népessége stb.). A társadalomkutatás problémáinak kibontását Frisnyák Sándor nem mindig hagyja más tudományszakok művelőire. Vélhetően nagy tanári gyakorlatának is köszönhető, hogy szemléletesen, könnyen érthetően fogalmaz írásaiban is, s munkásságában az ember, a társadalom is mindig megjelenik az éppen vizsgált