Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

földrajzi környezetben. Olykor szinte azt is sugallják munkái, hogy számára a természeti környezet is elsősorban az abban élő ember szempontjából érdekes. 4. Frisnyák Sándor több helyen is megfogalmazza a történeti földrajz tartalmát, irányzatait, s nagyon pontosan elkülöníti egymástól a topográfiai rekonstrukció, az antropogeográfia speciális ágaként müveit történeti geográfia és a földrajzi környezet (valamely szintű regionális egység) komplex geográfiai feltárására szakosodott modern történeti földrajz metodikáját (Történeti földrajz, 6-9. Nyíregyháza, 1985.). Úgy vélem, hogy a néprajz számára valamennyi irányzat sokat nyújt, s a geográfia eredményeit felhasználó etnográfus - külső szemlélőként - a földrajztudomány folyamatos fejlődését érzékeli, kevéssé az abban kimutatható szakaszokat. Számomra Frisnyák Sándor - általam ismert munkáiban megjelenő - szemlélete organikus folytatása a századelő törekvéseinek és a két világháború közötti emberföldrajznak. Köztudott, hogy az európai tárgyi néprajz a geográfia hóna alól bújt elő, sokáig a tudomány szervezetében sem vált külön attól. A térképész és geográfus Lóczy Lajost a nyelvészet és a néprajz is magáénak tudja, tanítványai pedig (Bátky Zsigmond, Ecsedi István, Jankó János) a magyar etnográfia meghatározó személyiségei voltak. A már említett földrajztudósok (Prinz Gyula, Teleki Pál és mások) a magyar néprajz számára is nélkülözhetetlent alkottak. Talán az elmúlt két-három generáció érzi leginkább annak hátrányát, hogy a trianoni határok közé szorított magyarság elveszítette korábbi, kárpát-medencei léptékű földrajzi tájfogalmát és látásmódját, miközben a két háború közötti időszak nagyszerű földrajzi munkáit - nemes egyszerűséggel irredentának minősítve őket - emlegetni sem illett. (Utalok itt a Fodor Ferenc - Teleki Pál - Cholnoky Jenő-fé\e gazdaságföldrajzi térképre [1928], vagy a Rónai András-féle Közép-Európa Atlaszra, aminek 1945-től 1993-ig kellett várnia a feltámadást tetszhalott állapotából. A feltámadás ma sem igazán sikeres: kevesen ismerik és hivatkozzak a Közép-Európa Atlaszt! Azért is emelem ki ezeket, mert Frisnyák Sándor hívta fel a figyelmemet rájuk. Másrészt pedig azért, mert - megítélésem szerint - nem nélkülözhetők ma sem a hazai és a közép-európai etnográfia számára, de vélhetően az új évezred formálódó európai integrációja számára sem.) Úgy vélem, hogy Frisnyák Sándor - korszerűsítve, kiegészítve azt a tudomány félszázados hozadékával és saját kutatási eredményeivel - munkásságában szervesen folytatja az említett kitűnő geográfusok tevékenységét. Interdiszciplináris érdeklődése, komplex látásmódja révén továbbfejlesztette az elődök eredményeit. Különösen az általa végzett mikrovizsgálatokra, amelyek továbblendítették a korábbi eredményeket. 5. Frisnyák Sándor kiterjedt tudománytörténeti tevékenysége csakúgy, mint az elődöket messzemenően tisztelő emberi és tudósi habitusa igazolja, hogy mindez részéről tudatos vállalás. Nagy alázattal ápolja az előző geográfusnemzedékek legjobbjainak emlékét, s személyében igyekszik hidat képezni az előző és a következő földrajzos generációk között. De ugyanilyen integratív szerepet vállal más szaktudományok különböző generációinak összekapcsolásában, az interdiszciplináris együttműködés folytonosságában is.