Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
különféle irányait, lehetőségeit körvonalazzák. A történeti Magyarország kultúrgeográfiai korszakainak bemutatása munkáiban éppen úgy a kultúrában élő ember táj átalakító tevékenységén nyugszik, mint amennyire a táji feltételek - változtatható és változtathatatlan - adottságain. Munkái kitűnően érzékeltetik, hogy az emberi közösségek tájátalakító tevékenysége egyszerre gazdasági és társadalmi kényszer, a megváltoztatott földrajzi környezet visszahat az emberre: átformálja a tájat átalakító közösség társadalmát és gazdaságát. Ez a sajátos, gyakran ambivalens viszony számos vonásában tükrözi a stewardi ökológia problematikáját is. írásaiban a tér, a táji keret soha nem létezik ember nélkül: az élettelen és az élő természet együtt lüktet a bennük élő emberrel. A Frisnyák-tanulmányok mikrovizsgálatai nem csupán a természeti tájból megformált kultúrtáj állapotváltozását tükrözik, hanem a kultúrtáj hasznosításának módosulásait is. A településformák, a határhasználat rendjének a földrajzi környezethez való igazodása, a tájpotenciál és a táj használat változásának az adott település vagy táj gazdasági működésében való kifejeződése mind nélkülözhetetlen szempont a néprajzi vizsgálatokhoz is. Mindezek összefüggése az életmóddal a társadalom és a kultúra kutatója számára is az alapokat jelenti. Miközben a Kárpát-medence táj szerkezetének, a nagytájak közötti összeműködésnek az értelmezésében továbbviszi a nagy geográfus elődök (Bulla Béla, Cholnoky Jenő, Fodor Ferenc, Mendöl Tibor, Prinz. Gyula, Teleki Pál és mások) eredményeit, azokat sok táji analízissel, mikrovizsgálatok sorának tanulságával árnyalja. A Szatmár-Beregi-síkság, a Rétköz, a Bodrogköz, a Nyírség, a Zempléni-hegység, Tokaj-Hegyalj a, a Bükk és más tájak 18-19. századi földrajzi képében nem csupán a tájpotenciál változását rekonstruálja, hanem a táj népének életmód-változatait és azok módosulásait is. Egyesíti munkáiban a historikusok által müveit történeti földrajz hozadékát a korszerű geográfia eredményeivel, de támpontot jelentenek számára a magyar gazdaságtörténet és statisztika nagy kutatóinak (Bácskai Vera, Berend T. Iván, Gunst Péter, Orosz István, Ránki György, Szabó István, Wellmann Imre és mások, ill. Fényes Elek, Galgóczy Károly és társaik) munkái is. A munkáiban elemzett táji struktúrákat a lokális történeti források és a néprajz adataival - máskor párhuzamaival - tölti meg, kelti életre. Mind az említett tájak, mind egyes településmonográfiák (Kazincbarcika, Nyíregyháza, Rátka, Tállya stb.) mikrovizsgálatai pótolhatatlanul fontos kulcsot adnak a néprajzkutató számára az adott tájat hasznosító ember mindennapjainak megértéséhez, a hétköznapi történelem megrajzolásához. A rendkívül szemléletes térképekkel konkretizált, máskor a működés modelljének megalkotásával bemutatott tájhasználat egyben életmód-struktúra is, ami elsősorban az emberi tevékenység táji feltételei, valamint a gazdálkodás rendjének megértése szempontjából fontos. Az általa primer forrásként használt kéziratos és nyomtatott térképeken egy-egy település gazdálkodásának a részletei konkrét helyükön jelennek meg és jószerével megelevenednek az előző generációk életének hétköznapjai. Frisnyák Sándor említett térképei és vázlatai valóságos tanulmányok. Tartalmazzák az adott természeti környezetben élő ember tevékenységi formáinak
