Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
(Az aratómunkások mellett napszámosokról, cselédekről, fuvarosokról is vannak adatok a halotti anyakönyvekben. Vannak adatok dinnyések és dohánykertészek időszakos vándorlására is, amelyek - olykor közvetve ugyan - de alkalmasak útvonaluk egyes állomáshelyeinek kiderítésére. Pl. Sváb István gazdasági cseléd három és fél hónapos lánya, aki Ungváron született, Bélyben halt meg 1937. július 23-án. Juhász József dohánykertész [Salamon, Cifra-tanya - Ung megyei Nagygéresben temette el a 8 hónapos leányát 1925. június 30-án. Szenkulics László Béres Irén nevű, másfél éves lánya, akinek Baranya [Ung megye] volt a születési helye, Kistárkányban halt meg 1927. november 3-án.) 18 Származási helyük, vándorlásaik kapcsán azonban még egy lényeges tanulságot kell megfogalmaznom: nevezetesen azt, hogy a vándormunkások, időszaki munkások, szolgák vándorlásai, a kivándorlás és az áttelepülés között fontos összefüggés, kapcsolat van. A vándoraratók többször visszajárnak egy-egy családhoz, s fiukat utána oda adják szolgalegénynek. Mint utaltam rá, igen gyakori, hogy a szolgalegény azonos vallású családhoz kerül, olykor kimutathatóan olyan helyre, ahol korábbi generációk ugyancsak áttelepültek voltak. Ahol a vándorok megfordulnak, főleg ha hosszabb időt szolgálnak, ott többen le is telepednek, vagy a második világháború utáni áttelepülésnél az ismert falvakat választják lakhelyül. Ez tehát az összefüggés egyik része: a hegyvidéki népesség - időszakos és állandó - vándorlása, lefelé szivárgása a sík vidékre ezen a belső struktúrán, társadalmi finomszerkezeten nyugodott. A ruszin idénymunkások, ill. a közülük áttelepültek származási helyeként két vidék rajzolódik ki. (Ma ez valójában három, mert a második világháború után a csehszlovák-szovjet határ az elsőt kettéosztotta.) Az egyik csoportot - jóllehet az adatközlők Mezőlaborc környékieknek nevezve különítik el Kárpátalja ruszinságától - a Vihorlát és a Szinyák, valamint a Rónahavas és a Keleti-Beszkidek által közrezárt terület, elsősorban az Ung és a Ciróka közé eső vidék falvainak népessége alkotta. A második világháborúig főleg az Ung völgyén ereszkedtek le nyaranta a bodrogközi és Bodrog menti falvakba, uradalmakba. (Ok azok, akik a második világháború után „kolonistaként", új telepesként is megjelentek a korábban éppen a vándormunka során megismert tájon, s elsősorban Körtvélyesben telepedtek le.) Falvainkba főleg Ulics (Utcás), Ublya (Ugar), Zboj (Harcos) ruszin aratóira emlékeznek, ezekkel a falvakkal volt a legerősebb a kapcsolat, de Sztakcsin (Takcsány - Kisgéresben), Ujszék (Nová Sedlica) és Görbeszeg (Ulicské Krivé - Bolyban), Novoszelica (Újkemence - Bélyben) vándorainak emléke is fel-felbukkan. (Általában a falvak mindkét elnevezését ismerik az adatközlők.) A ruszin vándormunkások másik kibocsátó vidéke a Kárpátalja, főleg a Szinyák déli lába, ahonnan a Latorca-völgyön érkeztek a Bodrogközbe (és az Ung-vidékre) a vándormunkások, egy úton Nagydobrony és környéke magyar aratóival. Bácska, Lelesz, Kaponya, Szentes, Kiscsernyő, Kiskövesd, Kistárkány, Örös, Perbenyik gazdaságai elsősorban innen kaptak munkaerő-utánpótlást Ezúton köszönöm meg a kisdobrai esperes plébános úr szíves segítségét.
