Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
világháború előtt. Hardicsán és Szürnyegcn polyák szolgákra emlékeznek: az utóbbiak Román vezetéknevüek voltak, s az 1930-as években jöttek Lengyelországból, itt éltek az 1960-as évekig. Az adatokat lehetne szaporítani, s tudjuk, hogy a bodrogközi uradalmakban is nagy számban dolgoztak idegen ajkú szolgák, cselédek, béresek. A falusi gazdák szolgalegényei azért érdemelnek nagyobb figyelmet, mert helyük, szerepük az adott közösségben, beilleszkedésük és későbbi asszimilációjuk egyértelműen vizsgálható. Fontos feladat lenne természetesen ennek a táji-etnikai kapcsolatrendszernek a történeti vizsgálata, ám nem csupán a levéltári források jó része feltáratlan, de esetleges a vonatkozó adatok felbukkanása is. Olykor a források sem igazítanak el egyértelműen etnikai kérdésekben. Zemplén vármegye 1869. évi összeírása részletezően, házanként, lakóhelyiségenként tartalmazza a lakosság adatait. Ha megnézzük például a jószerével homogén református, s a 20. század első harmadáig szigorúan endogám Kisgéres anyagát, 16 az magyar alakban tartalmazza a neveket. Mégis, aligha tévedünk, ha a Kásóban 1844-ben született Lipták Mihály szolga - felesége Does Borbála Kisgéresben született, s ott láttak napvilágot Erzsébet és Mihály nevű gyermekeik is - személyében ruszin betelepültét ismerünk fel. Ha pedig a falu legszélső házában összeírtakat nézzük - Tamás János szolga {Szürnyeg 1810), Ferencsák Anna szolga (Cselej, 1837), s gyermekeik Tamás Mária (Szürnyeg, 1857), Tamás János (Gercsely, 1869) és Tamás Anna (Kisgéres, 1863) -, akkor vélhetően életük főbb állomáshelyeit is nyomon tudjuk követni. Nem elhanyagolható természetesen, hogy Fényes Elek szerint Kásó orosz-tót, Cselej orosz-tót, Szürnyeg pedig magyar-orosz falu. 17 De tartalmaznak bizonytalanságot ebben a vonatkozásban az általam vizsgált anyakönyvek is: nem egyértelmű ugyanis, hogy a bejegyzés az elhaltak születési helyére, vagy állandó lakóhelyére is vonatkozik. A kisdobrai görög katolikus esperesség halotti anyakönyvi kivonatai 1895-től állnak helyben rendelkezésre, s 11, görög katolikus lakossággal is rendelkező település adatait őrzik a 19. századból. Ezekben található néhány olyan bejegyzés, amelyek az emlékezetnél egyértelműbben igazolják, hogy honnan érkeztek időszakos munkások a Bodrogközbe, elsősorban uradalmakba. Ezek önmaguk persze nem alkalmasak a vidék munkaerővonzásának térképezésére, de tanulságosan egészítik ki a verbális adatokat. Csupán néhány adat, a teljesség igénye nélkül: Battyánban 1903. július 21-én meghalt Borcs Paraszka radisiczai (Galícia) illetőségű napszámos; Bélyben 1918. október 14-én elhunyt a 16 éves napszámos, Margeta Mária, aki veresmarti (vélhetően Bereg-Ugocsa megye) illetőségű volt; Bélyben 19 évesen halt meg 1919. július 23-án Belej Julianna (Turjaremete), aki - a bejegyzés szerint - „aratni jött Bélybé\ Rjabec András aratómunkás (Iszka, Nizné Studenaje - Máramaros megye) 29 évesen halt meg Nagytárkányban 1934. július 4-én. 16 TAMÁS Edit 1999. 180-206. 17 FÉNYES Elek 1851.
