Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Ruszinok a Bodrogközben (Néhány adalék a magyarországi ruszinság 19-20. századi néprajzához) A

hagyományos kultúra változatainak és változásának értelmezése elképzelhetetlen a lokális és regionális településtörténeti, népesedéstörténeti folyamatok feltárása nélkül. Jóllehet a magyarországi néprajz intézményesülésétől kezdve nagy figyelmet szentelt a magyarsággal együtt élő népcsoportok kutatásának, s a közbeszédben is általános volt a magyarság befogadó nép mivolta, az etnográfiai és folklorisztikai vizsgálatok olykor a saját környezetükben ismeretlen, idegennek tűnő kulturális elemek értelmezésekor találkoztak a korábbi népmozgalmak következményeivel. A Kárpát-medence együtt élő népeinek kapcsolatrendszerében közönséges folyamat volt az időszakos vándorlás, és a - részben azzal összefüggő - migráció a feudális korban és az újkorban, de újabb tendenciákat hozott a legújabb kor is. Ennek kárpát-medencei mozgatói sok tekintetben azonosak voltak az európai kontinens más térségeiben megfigyelhetőkkel (pl. a mélyföldek és hegyvidékek eltérő megtartó erejéből fakadó folyamatok, a háborúk által okozott munkaerőgondok, a társadalmi munkamegosztással változó mobilitás stb.),

1 más részük regionális gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok tükrözője. Maga a feudális rend is kétarcú volt ebben a tekintetben: a földesurak általában tiltották jobbágyaik vándorlását, ám szükség esetén maguk szorították őket távoli robotszolgálatra, társadalmi kataklizma idején, ill. azt követően pedig a földbirtokosok voltak a nagyobb mérvű telepítések végrehajtói. A történeti kutatás, s az elmúlt évtizedekben igen eredményes történeti néprajz természetesen elsősorban a nagyobb létszámú áttelepülések, ill. telepítések históriáját igyekezett feltárni," ám ennek részeként igen sok - a lokális kultúra állapotát befolyásoló - részlet is napvilágra került. Ezzel együtt, a magyarországi migrációs folyamatoknak nem kis része ma még homályba vész, s különösen keveset tudunk a korán asszimilálódott csoportok műveltségének átalakulásáról, valamint a befogadó térség kultúrájára gyakorolt hatásáról. Jelentős különbségek vannak természetesen az egyes betelepült etnikumok kutatásában is. A jelen közlemény tárgyát képező ruszinok, rutének magyarországi csoportjainak, ill. utódainak vizsgálata az elmúlt másfél-két évtizedben erőteljesen felgyorsult. Anélkül, hogy ennek részleteibe mennék, utalnom kell Udvari István és munkatársai tevékenységére, az általuk szervezett Hodinka Antal konferencia hatására, nem utolsósorban az önkormányzati törvények 1 BRAUDEL, Fernand 1985. 114. 2 FÜGEDI Erik 1966. 313-331., SIRACKY, Ján 1963. 193-258., RÁCZ István 1980.