Dobrik István: Papp László festőművész (Officina Musei 16. Miskolc, 2007)
E gy olyan embert mutat be ez a kis kötet és a megjelenésével egy időben nyíló kiállítás, akinek sorsa és cselekedetei sokaknak volt közvetett, vagy közvetíen módon tanítója. A második világháború után az országot újraépítő nemzedék azon jeles személyisége O, akit egész eddigi életében szépet kereső énje vezérelt a megpróbáltatások között. Népben és nemzetben gondolkodó társaival együtt igen sok áldozatot vállalt az ország felemelkedéséért és a kiszolgáltatott időkben is az igaz szó és becsület pártján állt. Azon kevesek közé tartozik, akiket még ma is a máso- önarckép, 1946. kért, a közösségért való tettek erkölcsi parancsa vezet, kélek arca az embertársai felé sugárzó, segítő szeretetben szépült meg. Bár évtizedekkel mérhető kora, mégis sokszor érezni kortalannak a Vele való jelenlétben egyéniségét, játékosan bölcs és szüntelenül érdeklődő perlekedései sokszor segítettek átiátni a jelentős álarcában tetszelgő jelentéktelen dolgain az életnek. Kitartása és példamutató ügyszeretete sokaknak nyújtott erőt életük értelmezésében. Művészetének és pedagógiai munkásságának is elsősorban a moralitás volt navigátora. Festményei és grafikái az esztétikai értékeken túl, kordokumentumok is egyben. Technikai sokszínűségük, a teremtőjük állandó megújulásra kész akaratát, a témaválasztás gazdagsága pedig a megélt évek ezernyi élményét tükrözik. Stiláris változatosságukat áthatja, és egységessé teszi az egyéni alkotói attitűd. Műveit hol leíró festőiség, hol érzelmeket sugárzó expresszivitás, hol a tájélményből táplálkozó lírai konstruktivitás vagy éppen ezek sajátságos ötvözete jellemzi. Az alkotásokban ott bujkál a kortárs, Seres János festőművész barátsága, Lenkey Zoltán grafiku s művész csendes protes tálasa, a zseniális Kondor Béla látomásossága, Bod László és Várady Sándor újat teremtő hite, és a Miskolcon élő kollégáknak a város képzőművészetét formázó munkássága.
