Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

Szinte minden műöntészettel foglalkozó üzem megjelentetett hazafias érzésből vagy reklámcéllal szobrászilag is figyelemre érdemes emléktárgyakat. Miskolcon a Hercz Gépgyárnak ismert volt Zrínyi Miklósról, II. Rákóczi Ferencről, Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról készített plakettsorozata, ami azután kiegészült tiszteletre méltó helybéli notabilitásokkal, mint például Gruby Dávid orvos arcképével. Az igen esztétikus vasöntvények jelzete nem fedi föl a inventor személyét, de azok készítője minden bizonnyal az a Kun József (1879-1946) lehetett, aki 1900-ban a város ösztöndíjával Párizsban képezhette magát. Miskolc jelképét, az Avast megörökítő szecessziós felfogású „tájképi-plakett" alkotójában ugyancsak helyi mestert feltételezhetünk. Készíthette azt Valek József (1896-1943) szobrászművész, vagy az érmészettel is foglalkozó Nyitray Dániel ( 1890-1971 ) festőművész. 1943-ban a Miskolc-diósgyőri munkások saját örömükre festő- és szobrászszakkört hoztak létre az akkor már rég működő Jószerencse Dal- és Önképzőkör keretein belül. A mintázást legfőképpen egymástól tanulták, de segítségükre volt a már említett Cserenyei Kaltenbach István bizonyítottan jó anatómiai ismeretével, majd egy időben az aktivista Ruttkay György (1898-1974) és az ő szobrászművész felesége, Nyíry Lili (1908-1996) is. A társaság mindvégig roppant fogékonyságot mutatott. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy fel fogásmódjuk kevésbé volt karakteres. Ötven év múltán is a szecessziót tartották követendőnek. Nyilván voltak olyanok, akik belátták, hogy amit technikailag gyári munkájukból adódóan könnyedén meg tudnak oldani - mint például egy profil naturalisztikus leképezése még nem igazán értékelhető művészetként. Amikor a kör vezetésére felkérték a fiatal Varga Miklóst, azt várták el tőle, segítségükre lesz a művészi elmélyültség tekintetében, s munkáik a jellemre vonatkozó utalással is bírnak majd. S miközben ő a kissé provokatív kérdésekre próbált kimerítő választ adni, közben ráérzett arra a munkájára büszke, önérzetes „vasgyári mentalitásra", amit legelőször a szakköri tagokon keresztül tapasztalhatott meg.