Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

A művész szavaival élve ő egy „korsós városban" született. Mezőtúron, 1928. május 16-án látta meg a napvilágot. Szülei, mint valamennyi felmenője gazdálkodók voltak, akik hat felnőtt kort megélt gyermeket neveltek, s hogy mindezt az általuk megteremthető legjobb feltételekkel tehessék, az édesapa fuvarozást is vállalt. Gyermekként, mint valamennyien ő is vidáman gyúrta az agyagos sárgombócot, azután földhöz csapva örömüket lelték a hangos durranásban. Ebben a puskázásnak nevezett szórakozásban élenjáró lett volna? - lehet hogy igen, lehet hogy nem. De az biztos, üveggolyót meghazudtoló szépségű másik játék specialistájának számított. Színesre festett gömbjei azáltal nyerték el tartósságukat, hogy a Mama mellett, a katlan parazsában nagy gonddal - tulajdonképpen terrakottává - kiégette azokat. Apró fejecskéket formázott mindenből, még a rosszul sült, „zsengés kenyér"-ből is, s azután iskolásként elkészítette Nagy-Magyarország szépen kifestett domborzati térképét, pontosan ügyelve annak a hegyes vízrajzára. Ezt akár a nyilvános szereplés kezdetének is tekinthetjük, amire kiérdemelte mind társainak, mind tanárainak elismerését. A Túri-vásárokon rácsodálkozott a fazekasmesterek remekeire, ismerte Badar Balázs nevezetes vázáit — amik egy polgári ízlést elégítettek ki - de őt nem ez a vonal érdekelte, hanem az agyagmüvességtől távolabbi szobrászat vonzotta. Ami nagyon fontos jel az alkotóművésszé válás korai szakaszában az az, hogy tud-e feladatokat kitűzni a művészettel kacérkodó ifjú önmagának, tud-e legyőzendő mérföldkövet állítani. A gyermek Varga Miklós egy pénzérméről megmintázta Kossuth Lajos valós méretű portréját, s ezzel a munkával már a család figyelmét is kiérdemelte, s kezdték komolyan venni ügyességét. Sógora közbenjárására 1945 őszén Budapesten felkereste Gách Istvánt