Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

magukat teljes mértékben az expresszivitásnak, hanem inkább jellé jelképpé válnak. Varga Miklós legtöbb bronzszobrának felülete - mint a Mártíré is - elárulja, az nem a klasszikus módon került megmintázásra. A megépített vázra a nyirkos gipszet felhordva születik a test, amiből azután az öntőforma, majd a végleges mű kialakul. így nincs meg az a köztes állapot, ami a sokszorosítást biztosítaná. A többi öntvénnyel ellentétben tehát egyedi mű keletkezik. Ez igaz a Mártír szoborra, de már a korábbi Gémekre (1964-66, Kazincbarcika közterére), és a mezőtúri Szociális Otthonba a természetet belopó Őzekre (1979-1981) is. Talán itt kell megemlíteni, hogy a gyökereit vállaló művész felajánlott szobrain kívül minden adandó alkalmat megragadott pályája során arra, hogy hozzájáruljon szülőföldje vizuális kultúrájához. Ezek közé tartozik, hogy Nagy Gy. Margittal közösen több kiállítást is rendezett. Viszonzásul a Mártír szobor adakozójának Mezőtúr „A 600 éves Városért" emlékplakettet ajándékozta, valamint 1978-ban „Mezőtúr Városért" díjban ismerték el nagylelkű adományát.