Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

A művész 1976-ban egy riport során ezt nyilatkozta: „ Mostani nyaram jól sikerült. Volt kedvem, erőm a munkához. Hosszúhosszú évek lappangó tervei most öltöttek testet. " Ami a témát illeti, kedvelt clown-jai kerülnek sorra, akik közé valaha ő is szívesen tartozott volna: „Most már nem tagadhatom le a gyermekkori nagy álmot. Én igenis bohóc szerettem volna lenni. Úgyannyira, hogy egyszer fel is léptem Mezőtúron a vándorcirkuszban, mint bohócsegéd. A kifestett clown engem hívott magához a porondra, merthogy mindig ott sündörögtem a sátor körül, s igyekeztem apró szolgálatokat tenni. " Ezerféle emlék (érzés) sűrűsödik a groteszk figurákba. De mintha a főszerep mindig a bánaté, de legalábbis a sérelemé lenne. Pierrot zihálva sír (Szomorú bohóc, 1973), kucorogva búsul (Síró bohóc, 1976) vagy zsebre tett kézzel próbál páncélt vonni maga köré (Flegma bohóc, 1975; Trombitás, 1976). Kedves lovai sem igavonók, hanem a manézs sztárjai. A Műlovarnő (1975) pózaihoz asszisztálnak, a porond szélén körbekörbe poroszkálnak, büszkén önmaguk szépségére (Cirkuszi ló, 1973; Sportlovas, 1973). Nehéz lenne elképzelni, hogy Varga Miklós megdicsőült hadvezért ültetne lóra, vagy erős kézzel uralkodó imperátori. O a szamárháton baktató emberre figyel (Szamaras I-II, 1973) és arra a jelenségre, amit Don Quijote képvisel elveit fel nem adva a hétköznapi valósággal szemben. (Don Quijote és Sancho Panza, 1976.) A Búsképű Lovag és csatlósa egy irányba tart, de nem egy úton haladnak, előremerednek, de más eszményt látnak. Az idealizmus nem talál közös hangot a realizmussal. A művész azonban megpróbálja elhitetni, hogy a magasabb horizontról emberibb világ rajzolódik ki. E mű a szobrász egy jelentős korszakának záró akkordja. Összegzi benne mindazt, amit a testen keresztül kifejezni szándékozik, s ezt követően már nem az ember, inkább a matéria, az anyag vonzásába kerül. Varga Miklós pályájának fejlődési íve több szálon fut. Sokszor egymásnak feleselő és mégis egymást kiegészítő törekvést vélünk felfedezni, ugyanakkor egyöntetű abban a tekintetben, hogy valamennyi munkát áthatja a panteisztikus természettisztelet. 1977-