Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

Nagy Gy. Margit a „legmagyarabb tájon", az Alföldön látta meg a napvilágot. 1931. március 17-én Mezőtúron született a település derékhadához tartozó iparos-polgár ősöktől. (A család eredeti neve Nagy György, s ezt használja rövidítve a művész.) Édesapja megbecsült csizmadiamester volt, aki a háború előtt még több legénnyel dolgozott, de azután a szegényes világban megrendelés híján ő is sok gond közepette tartotta fenn családját. A szülők mindezek ellenére igényesen nevelték négy lányukat, s fontosnak tartották a szép iránti hajlamukat kifejleszteni. Margit, a legkisebb a rajzoláshoz érzett vonzalmat. A mezőtúri Teleki Blanka Leánygimnáziumba járt 1941-1945 között. Még ekkor nem volt határozott elképzelése a jövőt illetően. Valahol a lelke mélyén példaadó volt számára igényesen varró nagyanyja, akit igaz, már csak hírből ismert. Mezőtúr polgári kultúrája mellett ma is „élő népmüvészet"-i centrumnak számít, de - hozzátartozik az igazsághoz - nem ez keltette fel az érdeklődését a textilművészet iránt! Saját bevallása szerint szépen kézimunkázó tanárnője és Szűcs Imréné Hu néni inspirálta. Ezen túl nagyon fontosnak tartja: a református gimnázium neves rajztanárától, Várady Lajostól sajátította el a nélkülözhetetlen képzőművészeti ismereteket. Az 1945 utáni fordulat fiatalsága alkotja azt a generációt, aminek tagja Nagy Gy. Margit is. 13-14 éves, amikor a sok rettegést hozó front elérte őket. A társadalomban a régi nehézségek helyett újak születtek, de az vitathatatlan, hogy a második világháború után óriási elánnal megindult a hajlam a változtatásra. Sem azelőtt, sem azután nem volt arra példa, ahogyan akkor a jó képességű, vidéki