Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

s birtokomba átbocsájtani méltóztassék, - Ha azonban ezen kérelmem nem lenne megadható, ez esetben csak egy egyszerű árú bódé felállításának megengedéséért esedezem. Mély tisztelettel maradván Tokajban decemb. 11. 1861. alázatos szolgája, Grünvald Móritz tokaji lakos" Az elöbbeni kérelemből kitetszik az a törekvés, hogy a korábban házaló kereskedő életmódot akar változtatni, éspedig állandó épületet emelni. Ehhez kér a várostól beltelket. Ebben az időben zajlik tehát az életmódváltás. A kérelmező már a város lakója, melynek elengedhetetlen kelléke volt a lakóépület birtokosává lenni. így hivatkozási alapul szolgál, hogy továbbléphessen és állandó bolthelyiséggel rendelkező szatóccsá legyen. Mintegy összegzésként elmondhatjuk a tokaji zsidóságról, hogy a városba településüket a 18. század közepe táján elsősorban a helyben is birtokos (extraneus) középnemesség (Melczer, Dessewffy, Dombrádi stb.) családok segítették. Majd pedig gazdasági vállalkozásuk révén termékeny kapcsolatba kerültek a Királyi Kamarával, mint birtokossal. A zsidóság tömegesebb betelepülése csak 1848-at követően jellemző. Számuk korábban nem volt elegendő ahhoz, hogy az 1839/40. országgyűlés biztosította lehetőségekkel élni tudjanak. Nem alakult sem zsidó kereskedő társulat, sem zsidó ipari céh Tokajban. 1848 után élvén a császári parancsok adta lehetőségekkel, céhen kívül maradhattak. A Takarékpénztár alapításában (1866) s később is részt vettek a pénzforgalomban. Megjelentek a sóforgalmazás és az ipari alapanyag kereskedésben, szállításban. Hegyalján a zsidóság szerepével elégedetlenek 1822-ben írásban fordultak a vármegyéhez, azért, hogy visszaszorítsák a zsidók kapitalista előretörését. Valami hasonló jelenségről adott jelt a tokaji elöljáróság is: a „zsidóság elleni ingerültség a város népében jelen korszakban a legfelsőbb fokozaton állván...". Ennek okát nem említették (1848 nyarán).

75 h) Kereskedők, kereskedelem Tokaj-Hegyalja természetesen a 18-19. század fordulójáig többnyire a borral kereskedőket vonzotta,

76 közöttük voltak a görögök. Közülük nem egy família csupán átmeneti állomásnak tekintette Tokajt vagy éppen más hegyaljai várost. Családjuk eredeti „fészkükben" maradt, hová kisebb-nagyobb rendszerességgel vissza-visszatértek. Eközben a bor mellett kínálatukban különféle árucikkek is megjelentek. A görög (és más) borkereskedők vállalták fel a borexportőr szerepét.

77 Feltehetően az igazi hasznot ez hozta számukra. Az exportőr tevékenység mellett a különféle árucikkek iránt mutatkozó kereslet pedig az importőr tevékenységet követelte meg. 75 Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest, 1999. 131-132. 76 Frisnyák Sándor: Tájak és tevékenységi formák. Miskolc-Nyíregyháza, 1995. 23.; Boros László: Tokaj-Hegyalja szőlőbor gazdálkodásának földrajzi alapjai és jellemzői. Miskolc-Nyíregyháza, 1996. 93. 77 Ortutay Gyula (szerk.): Néprajzi Lexikon II. 316. „görögök" címszóban.