Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

Tokaj-Hegyalján mindig is kisebb-nagyobb százalékban jelenlévő nemesség életmódjában, szokásaiban, életvitelében mindegyre szélesedő skála szerint gyarapodó szükséglet kijelölte azt az árukört, amellyel érdemes volt a „hosszú békés korszak"-ban kereskedni. Bővült tehát az importtevékenység. Egyelőre a nemesség jelentett egy vékony fel vevőréteget az importcikkekkel jelentkező kereskedők (görögök) boltjaiban.

78 A korai szokásokban jelen volt hagyományos életmódtól fokozatosan eltávolodó kisnemesség, kézmüvesréteg elsősorban viseletben, háztartásban, majd lakáskultúrában s végül fényűzési cikkekben jelentkezett mind pénzerősebb fogyasztóként. Végül is bizonyosra vehetjük, hogy ők voltak a helyi pénzforgalom bővülésének letéteményesei. A középnemesség itt jelenlévő képviselői már sok esetben nem helyben, hanem a környező, de távolabbi városokban szerezték be szükségleteiket. A szőlőtermelésben, borelőállításban részt vevő parasztok csak a 18. század vége felé jelentek meg ezeken a piacokon. Egyelőre azonban számunkra e változást a lassan kialakuló parasztpolgár mentalitás kialakulása jelentette. A 19. század elején már szélesebb fogyasztóréteget feltételezhetünk Tokajban, az áruforgalomban. Őket az időszakos munkások tömegei szaporították. A Tokajban kínált cikkek iránti keresletükről elmondhatjuk, hogy korlátolt volt.

79 Úgy tűnik, hogy a hagyományos áruforgalmazás keretei a reformkorban szétfeszültek. Az évi 6 országos vásár és a rendszerességgel következő hetipiacok kielégítettek bizonyos szükségleteket. Elsősorban az országos vásárokon jelen volt kínálat hagyományos keretek között maradt. Ezért előbb a görögök kísérelték meg, tegyük hozzá sikerrel, a hagyományos árucikkek (gyertya, szappan stb.) árusításának monopolizálását. Az úrbérrendezést előkészítő invesztigacióban (1772) megjelenített e vonatkozású panasz a városlakó parasztok sérelmét hozta felszínre a minden jelentősebb árucikk forgalmazását megkaparintani igyekvő görögökkel szemben, akik egyre bővülő igénnyel jelentkeztek a tarcali kamarai prefektúrán (mint földesúri hatóságnál). A panaszáradat feltételezte, hogy ezt a gyakorlatot csak átmenetileg lehet e keretek között tartani, miként a közigazgatás más területein is győzött Tokaj közössége az urbárium visszaszorító törekvéseivel szemben.

80 A görög-zsidó szerepcseréről 1880-ban írt dolgozatában Sebők László gyöngyösi plébános így fogalmazott: „Az egykor gazdag görögök helyét az izraeliták foglalták el az üzleti világban, s amint kihaltak lassanként amazok úgy szaporodtak el lassanként, mind születés, mind bevándorlás által". A szövegrészletet Orbánná idézi, ki a Heves megyei zsidóság történetét írta meg.

81 Tőle tudhatjuk, hogy Egerben 1693-ban 633 görögöt írtak össze, 1830-ban, a zsidó betelepedés előtt már csak 145-en éltek itt. Szerzőnk csak a zsidó kereskedőkkel foglalkozván részletesen, így kategorizálja azokat. Vannak a szegény házalók, kik a zsidó társadalom alsó rétegét alkották. A házalás Európa-szerte a kereskedelem átmeneti formája volt. A hierarchia következő fokán a vándorkereskedők állottak (uestores circumforei). A nyílt bolttal rendelkező kereskedők (marcatores) mindenféle áru adásvételére jogosultak voltak. 78 Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVII-XX. században. Miskolc-Tokaj, 1963. 270. 79 Elsősorban a szalonnaárusoknak jelentettek vevőközönséget. 80 Bencsik János: A nemtelenek Tokaj társadalmában a napóleoni háborúk korában. In: Tokaj és Hegyalja I. 133-145. 81 Orbánné-Simon: i. m.