Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA
vetkezett annak szüksége, hogy a város dűlő utakról gondoskodjék, mert a szántóföldekre való járás mindenesetre károsabb az érdekelt felekre nézve s a soha meg nem szűnendő panaszok és kártételekre ad alkalmat s ürügyet. ... de az újra méretese s annak folytán bekövetkezhető dülőzése mostan teendő a földesurasággali úrbéri pörben állás végett nem is volna tanácsos s éppenséggel talán nem is engedtetnék meg... hasitassék ki egy ideiglenes dűlő út (illy körülmények között alulirt község választmány azon rendszabást hozta, miként hasíttassék ki egy ideiglenes dűlő út. Kelt Tokaj város 1859-ik év Június 15-én tartott község választmány ülésén." A mezőgazdasági hagyományos szántóvető, a gabonaféléket, majd az újkori kultúrnövényeket (dohány, kukorica) termelő munkakultúra, évszázados késettséggel éppen akkor bontakozott ki Tokajban, amikor ez az ágazat országosan fellendülőben volt, éppen ezért az 1852-1872-ig terjedő két évtizedet a szakirodalom „hosszú gabonakonjunktúrá"-nak nevezi. 33 Ez egyfelől egybeesett a szőlődekonjunktúrával, másfelől az árvízmentesítés kedvező hatásával. A változás érintette a város egész társadalmát: az igaerő szükséglet az állattartás fontosságát hangsúlyozta, a gabona szemnyeréséhez a csűrös gazdasági udvart követelte meg. Ennek színtere csak a viszonylag tágas, Kistokaj paraszt-faluvá épült, tehát a korábban hostat jellegű településrész paraszti jelleget öltött. Mindenféle kötöttség nélkül hirtelen megnőtt a szántóföld tekintélye, értéke, feltörték a kaszálóréteket, s az elveszített szénatakarmányt a vetett kultúrákkal pótolták. Ezek tárolása, raktározása megannyi új feladatot követelt. A város szántóterületét az Ively közi réten jelölték ki. Az, mely eredetileg kaszáló rét, házak (porták) után osztották szét, következésképpen minden taksás házzal bíró gazda megkapta a rét illetve szántóföld illetőségét. Az elindult folyamat az árvízmentesítéssel vette kezdetét. „Azonban az Ively a Tiszaszabályozás folytán rét s a birtokosok nagyobb része által felszántatván, elkövetkezett annak szüksége, hogy a város dűlő utakról gondoskodjék, mert a szántóföldeken való járás mindenesetre károsabb..." mint a réteken volt. E határozat a birtokosok azon igényére született: „...az ott lévő birtokosok azt állították, hogy nekik a város tartozik utat adni... a birtokosok tartoznak saját kényelmükre utat kijelölni, kik azonban dűlő út kijelölését meg nem engedték" (1859. április 29-én kelt ez utóbbi irat). Majd a fentebbi év június hava 15-én „az hogy a város új méréseket tehessen ... arra aratásig physikai idő sints". A fentiekből kitűnik, hogy az árvízmentesített réten elkezdték a szántást, majd a vetést. Az aratásra utalásból arra következtethetünk, hogy elsősorban gabonaneműeket vetettek az új szántókba. A telekkönyv ezé skor az egyes magánbirtokosok részére, továbbá a városnak kimért össz. terület hold négyszögöl Ivelyben: egyeseké 247 600 városé 88 1000 Körtvélyesben: egyeseké 281 265 városé 25 307 13 Gaál László: A magyar növénytermesztés múltja. Budapest, 1978.; Búza János: A törökkori Magyarország gazdaságtörténete. In: Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Budapest, 1996. 83-172.
