Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

Év v. ft. krj. 1856 Ï7Ï 3Ö~ Összes 1245 50 Évi átlaga: 124 35 Azzal, hogy az uradalom a legkritikusabb évtizedben bérbe adta, a város pedig bérbe vette a bordézsmát, a bordézsmaszedést, a Kamara helyett a város került szembe a dézsmás szőlők tulajdonosaival. A bérlet megszűntekor a városi adminisztráció egy jelentést készített a dézsmás szőlők területének csökkenéséről.

24 E jelentés címe árulkodik (1. a 46. oldalon lévő parlagok kimutatását); Kimutatás, míveletlenül hagyott szőlőknek gazdák távozása után teljesen elhagyattak. Ezután 225 gazda név szerinti felsorolása, az elhagyott terület nagysága következik. Az összes elhagyott terület 141 hold 805 négyszögöl. Ehhez bejegyzik a parlagok összterületét, mely 85 hold, 1275 négyszögöl. Hogyan magyarázza a városvezetés e kedvezőtlen helyzetet? Ez kiderül a „választmány" folyamodványából, melyet adóelengedés tárgyában intéztek a megyei hatósághoz: „...De mindezek felett legnagyobb ínség tetéződik szőlőhegyeinken. A tőkék a száraz téli fagy és a tavaszi zordon szelek következtében kifagytak. A megmaradottak gyéren s nem egyszerre fakadtak ki."

25 A felsoroltakból az mindenképpen kiderülhet, hogy Tokaj városának szőlőmüvelő rétege, különösen a dézsmás szőlők tulajdonosai rosszabbul jártak, mert azon túl, hogy továbbra is dézsmaadásra kötelezték termeivényük után, további terhet jelentett számukra a városuk haszonvételből származó tiszta jövedelme. Kitűnik majd egy későbbi levélből, hogy a város évi 860 ft haszonbért fizetett az uradalomnak, ehhez társult a már szerepeltetett átlagosan évi 125 ft-os tiszta jövedelem (öszszesen évi 985 ft). Tokajban is az 1850-es évtized végén került sor az úrbéri perre. Miután a városnak telkiállományú szántóföldje (extravillanum) nem volt, amikor a jobbágyfölszabadítást törvénybe iktatták, így mindössze a legelők (rétek), erdők elkülönözésének peresítése kerülhetett napirendre. 1858. március 25-én kelt levelében Karossá Endre csk. ügyvéd levelet intézett Tokajhoz „a legelő és erdő elkülönözés" ügyében. Ezzel a peres eljárás megkezdődött. E per során a tokaji illetőségű volt jobbágyok hozzájutnak részint a lakosság számarányának és a határrészek összterületének felosztott részleteihez. Őket ezek az ingatlanok az 1848-as törvény értelmében polgári tulajdonként megillették. A szőlődézsma megváltása (1858) Más eset forgott fenn a dézsmás szőlők esetében.

26 Ezeket a (Tokaj esetében is jelentős nagyságú) területeket - miután ezekről az 1848-as törvények nem rendelkeztek külön eljárás alá vonták, s a kialakult gyakorlat szerint meg kellett váltani kinek-kinek szőlőbirtokát. A megváltakozást a földbirtokos, a kincstár kezdeményezte. 1857. július 2-án kelt levelében a dézsma iránti egyezkedésre hívja fel a várost. A vezetőtestület (a választmány) a következőket határozza: „...az örök váltságot a városnak szorgalmazni felette érdekében lenne, e végett Kassára (a kamarai központhoz) a főbíró vezetésével küldött24 Uo.jkv. iratok. 1858. 2 Uo.jkv. iratok, 1858. július 6. 26 Az 1848. évi IX. törvénycikk külön nem rendelkezik a szőlődézsma eltörléséről. Az tovább élt a gyakorlatban is.