Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

jogától a tanácsot. A 18. századtól már nem találkozunk forrásainkban a törkölylátókkal, illetve a kádszúr ókkal}

9 Amikor a szőlődézsmáról beszélünk, nem érdektelen a dézsmás szőlőkről is néhány szót szólnunk. A szabad szőlők birtokosai többnyire a főnemesség, továbbá a rangos középbirtokos nemes famíliák tagjai voltak. A dézsmás szőlők mentesítése a dézsmaadás terhétől, a dézsmás szőlők felszabadítása királyi, fejedelmi, földesúri jog volt. így szabadította fel Rákóczi György a sárospataki kollégium tokaji szőlőit.

20 Ezen túl az is érdemes figyelmünkre, hogy az egyébként is kedvezményezett szabad szőlők a Kopasz-hegyen feküdtek, amelyek rendszerint a legkedvezőbb fekvésű promontóriumok voltak (mint pl. a Mézesmái, a Talypo, a Hétszőlő stb.), itt termettek a legkiválóbb minőségű szőlők, illetve ennek eredményeként a legjobb borok, mindenekelőtt az aszú. Tudták is a Hegyaljára látogató kereskedők, hogy hol kell vásárolniuk a jó minőségű borokat. Ha tekintetbe vesszük a szőlőművelés terhes voltát, továbbá nagy szakértelmet követelő munkáját, akkor a szőlődézsma egyik legnehezebb jobbágyi teherként jöhetett számításba. Különösen, ha a tulajdonos jó minőségű termőhellyel rendelkezett, jelenthetett igen súlyos kötelezettséget. Ehhez hozzávehetjük azt, hogy miután a szőlő dézsmás jellege nem a tulajdonos személyének függvénye volt, nem egyszer nemesi személyt is köteleztek dézsmaadásra, ha dézsmás szőlőterülettel rendelkezett. Amikor az 1839— 40-i országgyűlésnek az úrbéri ügyekkel kapcsolatos VII. cikke megszületett, melyben a jobbágy megváltakozását magánjogi alapokra helyezte.

21 S a két fél szabad egyezkedésére bízván, hogy miként váltja meg a jobbágyi tartozásokat (közöttük a szőlődézsmaadást is), Hegyalján megjelent a szőlődézsma-megváltás gyakorlata is. Az itt idézett példánk a Sárospataki és Regéczi Uradalmak Rátkai (Padi-hegy) birtokrészét érintő szerződés, melyet Nagy Mihályné szőlőtulajdonos 6 évre kötött az uradalommal. Érvénye 1852-ig tartott, s megváltás összege évi 1 v. ft 9 krj + 1 v. ft. 51 krj = 3 ft. Ismert a különféle királyi, kamarai továbbá földesúri haszonvételek magánbérlete. Tokajban a kamara dézsmabor illetőségét a város, mint kommunitász bérelte. Egy 1857ben készített elszámolás szerint a következő tételek szerepelnek a haszonvételben: Dézsmabor bérlemény elszámolása, éves jövedelme

1 Év v. ft. krj. 1847 84 00 1848 100 100 1849 100 00 1850 100 20 1851 180 00 1852 110 00 1853 55 00 1854 145 00 1855 190 00 19 Bencsik János: Tokaj város magisztrátusa és más hivatalviselői (1770-1825). Tokaj és Hegyalja 1. 123-132. 20 Hörcsik Richárd: A sárospataki református kollégium gazdaságtörténete. 1800-1919. Sárospatak, 1996. 52. 21 Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Bp. 1944. 498. 22 Egy magánjogi szerződés másolata a Tokaji Múzeum Dokumentumtárában, 91.6. sz. 23 ZML. Közválasztmányi jkv. 69-70/1857.