Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

O/lasz/ Liszka városában a vendéglőben megjelenve, képviseltetnék magukat. - E végett Tállya városa és már megbízottait kinevezvén tisztelettel kérem tel a T. Városi Elöljáróságot, miszerint kebeléből és szinte a kiirt közép pontra meghatalmazottait elküldeni szíveskedjék. Tisztelettel maradván Tállyán 1866. évi június hó 4. napján, alázatos szolgája, Szentléleky László, város főbírája" Tokaj 1715. évi XLIX. törvénycikk következményeként a királyi kamara birtokába került, s ettől kezdve a szepesi kamarai adminisztráció irányította gazdálkodását.

8 Hivatkoznunk kell arra, hogy Tokaj azt megelőző időben „mezőváros"-i jogállásából következőleg a földesúrral szembeni kötelezettségeit, mindenekelőtt a dézsma- és a robotterheket egy-egy összegben megváltották. Tokajt I. Rákóczi György erdélyi fejedelem az 1644-ben megkötött linczi béke értelmében vehette birtokba, noha öt szőlőjéről, s tokaji udvarházáról már 1639-ben említés történik a város protocollumában? Ezzel Tokaj a gazdag és befolyásos Rákóczicsalád tulajdonába került. Úgy tűnik, hogy a város magisztrátusa és elöljárói elérkezettnek látták az időt arra, hogy egy summában megváltsák korábbi robotterhüket.

10 A megállapodás erejénél fogva egy összegben, évi 400 forint taxát fizetett Tokaj. Mivel a város határában már a XVI. században nem voltak szántók, ezért Tokajban szőlő monokultúrás gazdálkodás dívott. így a taxa elsősorban a szőlőhöz kapcsolt földesúri terhekre vonatkozott." A kamarai uradalom Tokajt is igazgató prefektusa a XVIII. század első harmadától Tarcalon székelt. Kéghly Leopold (1755-64 között) erőszakosságáról elhíresült prefektus, aki e tisztségre az 1750-es évtized közepén került, 1757-ben új kontraktust kényszeríted: a tokajiakra, mind a tarcaliakra. E szerződésben az évszázadig változatlan taxát a földesuraság 700 forintra emelte.

12 Az új szerződésben felújították a munkajáradékot is, éspedig 400 szedőt és 50 puttonost kellett kiállítani az uradalom tarcali határán fekvő ún. Szarvas szőlőjének szüretére. A Mária Terézia-féle urbáriumtól enyhülést vártak, ennek ellenére csak tovább romlott a tokaji adózók, szőlőtulajdonosok helyzete. Mind a taxa összege (1000 ft), mind a robotmunka mennyisége (a zsellérek számához mérve fejenként 12 nap évente) emelkedett.

13 Ez utóbbi 2620 napi robotmunkát tett ki. Tárgyunk szempontjából a legfontosabb a szőlődézsma kötelezettség alakulása. Az 156l-es urbáriumból a következőket tudhatjuk meg: „Szőlőhegyek vagyon, mely terem gyönyörűséges jó bort, melyből adnak az várhoz dézmában ötödbort az kilencedet és tizedet." Ezt követően hozzáfűzik: „Az egri püspöknek penig semmit."

14 Egy évtized múltán (1573) szerkesztett urbáriumban ez állt: „Szőlőhegyek vagyon jó, mely fő borokat terem,

15 azokbul adnak ötödbort Tokaji várhoz, úgymint kilencedet és tizedet."

16 8 Wellmann Imre: A Rákóczi-birtokok sorsa. In: Lukinich Imre (szerk.): Rákóczi-emlékkönyv. Bp. 1935.

111. 9 Papp Klára: Tokaj birtokosai és a birtoklás története a mohácsi vésztől a Rákóczi-szabadságharc bukásáig. In: Bencsik-Orosz (szerk.): Tokaj, I. 70. 10 Orosz István: Földesúri támadások a hegyaljai mezővárosok ellen a XVIII. század második felében. In: Orosz István: Hagyományok és megújulás című kötet, Debrecen, 1995. 128. " Orosz István: Az uradalmi és paraszti gazdálkodás Tokajban a 16-17. században. In: Bencsik-Orosz (szerk.): Tokaj, 96. 12 Barta János: Kincstári birtoklás és mezővárosi politika. In: Bencsik-Orosz (szerk.): Tokaj, 144.; Bencsik János: Az 1755-ös földesúri erőszak a tokaji parasztokkal szemben, s annak eredménye. In: ÉszakMagyarország, 1989. márc. 4. Feldolgozva lásd: Orosz István: 1995/b. 134. 13 Barta János i. m. 144. 14 Németit Gábor: Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a XVII-XVIII. századból. Bp. 1990. 127. 15 Németh Gábor i. m. 130. Főbor-ra: Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj, 1991. 144.; Pap Miklós: A tokaji. Bp. 1985. 92. 16 Balassa Iván i. m. 43.