Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

gulyabeli marhákat alkalmasint a Bodrogközben, vagy idegen falvak határában bérelt legelökön nyáron át legeltették. Telelni már hazahajtották a rideg állatokat, tehát ún. félrideg állattartás dívott. A birtokosok között néhány alkalommal különbségeket tettek, éspedig a szőlőbirtokost jelölik meg. Az így felosztott társadalmi csoportot az határozta meg, hogy termőfölddel rendelkeztek a tagjai. Persze volt, aki maga is részt vett a termelőmunkában. Akadt olyan, aki erre nem volt képes kora, vagy társadalmi állapota miatt, hanem idegen bérmunkást alkalmazott. A földbirtokosok többnyire beszármazott egyének voltak. Olyan eset is előfordult, hogy mind a férj, mind a feleség idegenből került a városba. A 13. sz. házaspár Abaújszántó, illetve Gálszécsről költözött Tokajba. (26. sz.) Szepesstrázsa és Késmárk, (31. sz.) Szendrő és Lemberg, (34. sz.) Csehország és Szomolnok, (80. sz.) Stájerország és Csehország, (90. sz.) Nagyszalánc és Miskolc, a (91. sz.) Poroszló és Erdőbénye volt a kibocsátó helység. Itt mind a férj, mind a feleség külön-külön településen született. De vannak olyan esetek is, amikor a házastársak azonos településen születtek. Rakamaz (44. sz.), Nyíregyháza (37. sz.). A „gazdák" között gyakoriak a Tokajban születettek, s ritkán találunk kiházasodásra avagy beházasodásra példát. Tokajban a gazdasági alap másik pillére a szőlőterület volt. Itt azonban számolnunk kell azzal, hogy az a hagyományos gyakorlat dívott, hogy legyen bár kereskedő, kézműves, netán értelmiségi foglalkozású a családfő, emellett kisebb-nagyobb szőlőültetvénnyel rendelkeztek. A terület művelésében a családtagokon túl a műhely inasai, segédei is részt vettek. Továbbá a napszámos munkával is találkozunk. Erre utal a városban 1869-ben összeírt pusztán napszámos munkából élők nagy száma. A gazdasági tevékenység harmadik ágazata volt az állattartás. Erre már jól tanulmányozható adatot szolgáltat az összeírás. Itt sem egyértelműen a hagyományos paraszti gyakorlat volt szokásos. Erre utal a szarvasmarhatartás területén éppen ezekben az évtizedekben zajlott fajtaváltás. A zömmel magyar szarvasmarhák mellett fel-felbukkan egy újabb fajta, a svájcer is. Esetenként együtt szerepelt a két fajta azonos gazdaságban. Az volt a tenyésztői gyakorlat, hogy borjút vásároltak és felnevelve azt állították tenyésztésbe. Jobban bíztak az ilyen egyedekben. Pontosabban a haszonvétel sikerében csak így bíztak (tej, tejtermékek, takarmányhasznosítás). Vegyük közelebbről szemügyre az állattartási adatokat. Az összeírt háztartások száma 99. Ebből 29 nem rendelkezett fejőstehénnel (23%). Néhány gazdaságban nem is egy, hanem 2-3 tehén volt. Ehhez hasonló gyakorlatot tapasztalunk a növendékállatok esetében. Egyetlen esetben 15 borjú volt (50. sz.). Fontos volt az igás állatok száma és jellege. Az igázott ökör utalt a szántóföldre, az igák száma a földterületre, annak mértékére. Pl. kétökrös parasztgazdaság száma 18, négyökrös száma 15 és hatökrösök száma 1. Ugyanígy lovas fogatok száma és aránya utalt a tengelyen való szállítás jelenlétére, továbbá annak mértékére. 4 lovas fogat 1 gazdaságban, 3 lovas fogat 2, 2 lovas fogat 11 és / lovas fogat 2 kisüzemben volt. A lovak teherhordása bizonyosan a paraszti áruszállításban, Tokaj esetében a bor szállításában, továbbá a helybeli árucikkek, így a folyón eddig úsztatott építőanyag, a fa és a só szállításában jutott szerephez. Arra is vannak utalások, hogy a helybeli iga mellett idegenből jött igaerőt is foglalkoztattak. Akadt olyan paraszti gazdaság, kisüzem, amelyben kiemelkedően számottevő volt az állatok száma: így pl. (57. sz.) 2 ökör, 2 ló, 2 tehén, 2 borjú, 3 csikó van; (50. sz.) 6 ökör, 4 ló, 5 tehén s 15 borjú; (13. sz.) 2 ökör, 3 ló, 2 tehén, 3 borjú és 1 csikó; (6. sz.) 4 ökröt, 2 lovat, 1 csikót, 3 tehenet, 4 borjút, (5. sz.) 8 lovat, 2 tehenet, 2 ökröt, 5 borjút