Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
Más a helyzet abban az esetben, amikor a mester (az apa) egyetlen segéddel dolgozik (aki a fia) egy műhelyben. Itt arról van szó, hogy a nőtlen gyermek (aki segéd) még nem önállósult, nem is önállósulhatott. Nincs olyan segéd, aki nős volna, ehhez hasonló helyzetekben. A szabók és a cipészek között van néhány nős, családos segéd, aki ráadásul „bejár" a mester műhelyébe, sőt olyan is akad, aki „darabbér"-ért dolgozik a mesternek. Eközben az ács szakma kivételt képez, hisz az összeírásban szerepelt ácsok javarésze segédként dolgozott, ebből következik, hogy egy-egy építőmester biztosított számukra munkát, s ő szervezte, irányította az építkezést. Az ácssegédek nősek, családosak. Rendszerint szerény körülmények között élnek (albérlők). Ehhez hasonló szervezetben dolgoztak a kőművesek is. Egy példa az ácsok társadalmi állapotára: 281. Dvorszki Mihály ácslegény, sz. Tokaj, 1838. rk. (Sulik Terézia, 1842.) Együtt élnek az apóssal, Sulik Józseffel (1800. Homonna.) Itt élnek a nőtlen sógorok is: S. János bodnárlegény (sz. 1841.), S. József bodnárlegény, vándorlásban, Nagyváradon (1843.), S. András bodnárinas (1845). Nincs jegyezve az após foglalkozása, de tudjuk, hogy az ácslegény apja is bodnármester volt. Ilyen példa Schkodacsek Rudolffal fordult elő, ki asztalosmühelyében 2 inassal dolgozik. Itt érdemes kitérnünk a mai népi gyakorlatra, annak világába. Hogy mennyire fontos lehetett a tanulmányozott világban, korban az iparosság szerepe, mutatja az, hogy ma is szinte általánosnak tekinthető az a megszólítás, pontosabban gyermekelnevezés, amely dívik a hegyaljai települések szinte mindegyikében. Magam Tállyán, Mádon, Erdőbényén, újabban, napjainkban hallottam, figyelhettem meg, hogy a szülők beszélgetvén gyermekeikről a fiúgyermekeket rendre „inasok"-nak nevezik meg. így: Hát az inas hol van ilyenkor? Vajon a kis inas merre van? Láttam az inast, amikor a boltba szaladt! Ez a megnevezés a kézművesmunkát tanuló világból általánossá lett, amikor és ahol a fiúgyermek feltehetően nem a sok munkától (ilyen is volt), hanem a táplálkozás jellegétől nem hízván el, nem lett kövérkés stb., sokkal inkább a testét birtokló inas, szikár, vékony jeüeg uralta, „tehát inas voltr Az iparosok között olyanok is dolgoztak, akik az eredeti foglalkozásokat űzték, s amellett még a helyzet kívánta mesterségben is dolgoztak. A következő levelet olvashatjuk a főbíróhoz címezve: „...Én bár abba a helyzetbe nem vagyok, hogy mostani állásomban őt (ti. az anyját) gondtalanul eltartsam, de éppen azért, hogy fiúi hálámat be bizonyíthassam, s vég napjaiban kettős mértékben viszonozhassam adományait akarom magamat a Tokaji Kováts Czéhnél mint Mester be jegyeztetni... ZmL. Iratok, 1854. alázatos szolgája Kováts József Baromorvos a Kováts Mesterséget gyakorló Tokaji lakos. Alóllírott hitem szerint bizonyságot teszek, hogy Stumf Endre Város Gazdája által feli szóllítattam a végett... hogy mennék ki az Város Kertyébe egy beteg Kis Bikát meg nézése végett. Ki is mentem, amely bikát állva találtam meg vizsgáltam a döfést mely a bal véknyán történt, a nagy Bika által döfődött meg egészen be volt hegezve...általam fel nyitattott a sebb, több egy itze büdös matériánál ki folyt belőle... más nap akarván bővebb vizsgálatot tenni, de már az egész fél oldala brantba (az az fenébe) volt, mint levágatni, ki gyógyítani lehetetlen volt. Ezennel adom hiteles orvosi bizonyítványomat. Költ T. Tokaj 1-so September 1851. Eszt. Dollák Mátyás kováts Mester állati orvos."
