Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
azonban igen sok keleti hatást is őrzett meg." A ráolvasások szerinte magyarrutén, magyar-román (nála oláh) szövegbéli analógiák, amelyeket keleti papok által másolt román és rutén könyvek őriztek meg. 23 A fentieket is tükrözi érdeklődése a korai ruszin és román könyvek iránt. Ebben az egyházi és világi irodalom problematikája éppen úgy foglalkoztatta, mint a liturgia története vagy a nyomdák és nyomtatványaik históriája. 24 A fentebb említett, komplex látásmódját leginkább Szegedi Gergely énekeskönyve kapcsán figyelhetjük meg. (Mint Sztripszky utal rá, a munkát eredetileg ő írta meg, de Alexics Györggyel utóbb társulva, a „munka nemcsak kultúrtörténeti részében nyert mélyítést, hanem ehhez az énekek román nyelvészeti ismertetése is csatlakozhatott". 25 ) A könyvben, melyet 1911-ben fedezett fel antikváriumi böngészései során, egy, a 16. században magyar nyelvről románra fordított református énekeskönyvet, illetve annak körülményeit és keletkezéstörténetét elemzi. Felvázolja azonban azt a környezetet, a ruténség és románság 17. század előtti műveltségének állapotát, ami a munka keletkezésének hátterét jelenti. Ennek során önálló fejezetet szánt a görög vallású hazai népek etnikuma és műveltsége egybevetésének. Rámutatott, hogy Magyarország keleti felében, az országhatár mentén, Orsovától kezdve Brassón, Besztercén, Munkácson keresztül, egészen a Szepességig egy nagy ívben, szinte megszakítatlan láncolatban „majdnem ugyanazon ethnosú lakosság él: Románok és rutének". Ezek a 17. század végéig kifejezetten pásztornépek voltak, ezt a vonásukat később is sokáig megtartották. Műveltségük nagyon lassan és nagyon keveset változott, a változások inkább a különböző medencék peremén, az alacsonyabb térszíneken zajlottak, ahol valamelyest városi hatások is érvényesültek. A román és a rutén nép a létfenntartás földrajzi környezetében és életmódjában tökéletesen megegyezett. Ez az egyezés kiterjedt a vallásra és az államjogi helyzetre: abban, hogy a ruténeket és a románokat jövevényeknek tekintették, s hogy ezek a népek politikailag a múltban súlytalanok voltak, szerinte részben a keleti vallás volt az előidéző. „A görög vallásból fakadó erkölcsi felfogás, a miszticizmusra hajló természet, a babonák tengere, az egyéniség teljes elnyomása az egyházéletben, a hierarchia autokratikus iránya stb. tökéletesen azonos vonások a két népben."" A kultúrabeli különbözőség, s az elmaradottság és igénytelenség okának földrajzi okaira is rámutatott: főleg a szórványtelepülésekkel, az elzárt völgyekkel, a városok hiányával magyarázta azt az elszigeteltséget, amit egyaránt jellemzőnek vélt a kényszerű földművelésre, a népi építkezésre, viseletre. „A földrajzi körülményektől megszabott életmód az első oka tehát annak, hogy a román és a rutén köznép a XVII. századig hazánkban minden más nép mögött kultúrában olyannyira és pedig egyformán visszamaradt." 27 Bár a városok hiányát is megZi Sztripszky Hiador 1911. 209-213. Az 1911. október 28-án tartott előadás vázlata. 24 Összegzőén: Udvari István 1998. 67-97. 25 Sztripszky Hiador-Alexics György 1911.7. 26 Sztripszky Hiador-Alexics György 1911. 11-15. passim. 27 Sztripszky Hiador-Alexics György 1911. 18-19.
