Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
űzésben, az esővarázslásban. (A keresztény vallás szent alakjai szerepelnek benne, az új vallás terjesztésének eszközei lesznek.) Felhívja a figyelmet a román pap ilyetén szerepére is. 16 Szerinte a Kelet volt a régi és az új vallás keveredése folytán előállt babonák első rendszerezője is. Itt a bogumilizmus szerepét húzza alá, ami az ördögkultuszt szállította Nyugat-Európának, s a régi természeti vallásokban csírájában mindenütt élő rossz szellemét egész teljességében kifejlesztette. Rámutat, hogy „Magyarország földrajzi helyzeténél fogva ugyan inkább Nyugat-Európához tartozik, társadalmában azonban igen sok keleti hatást is őrzött meg." A ráolvasások szerinte magyar-rutén, magyar-román (nála oláh) szövegbéli analógiák, amelyeket keleti papok által másolt román és rutén könyvek őriztek meg. 17 A fentieket is tükrözi érdeklődése a korai ruszin (és román) könyvek iránt. Ebben az egyházi és világi irodalom problematikája éppen úgy foglalkoztatja, mint a liturgia története vagy a nyomdák és nyomtatványaik históriája. 18 A fentebb említett, komplex látásmódját leginkább Szegedi Gergely énekeskönyve kapcsán figyelhetjük meg. (Mint Sztripszky utal rá, a munkát eredetileg ő írta meg, de Alexics Györggyel utóbb társulva, a „munka nemcsak kultúrtörténeti részében nyert mélyítést, hanem ehhez az énekek román nyelvészeti ismertetése is csatlakozhatott". 19 ) A kötet egészének ismertetésére itt nem térhetek ki, csupán utalok rá, hogy a kálvinizmusnak a románságra gyakorolt hatásán túl, igen sok vallási és folklorisztikai adatot közöl a görög rítusú népek, főleg a rutének és románok históriájából, vallási néprajzából. A munka, különösen annak a nyugat és kelet műveltségi tényezőit összevető fejezete, érdemes lenne a vallási néprajz kutatóinak részletes elemzésére. Igaz ez más, könyvészeti közléseire is. Amint bibliográfiájából kitűnik, bár a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán dolgozik, az 1910-es évektől Sztripszky kevesebb néprajzi dolgozatot publikál, mint tevékenysége első évtizedében. Ugyanakkor a budapesti évek megtermékenyítik könyvészeti tevékenységét. A főváros könyvtárai, antikváriumai ehhez kitűnő lehetőséget teremtenek. Ezt igazolja recenzióinak gyarapodó száma is. Olykor tanulmány értékű ismertetéseket közöl a szláv nyelvű folyóiratokról, s bizonyára személyesen is jelentős befolyása volt arra, hogy a néprajzi kiadványok szerkesztőinek figyelme megnőtt az orosz kiadványok iránt. Az 1910-es években több néprajzi tárgyú írása jelent meg a Vasárnapi Újság, a Görög Katolikus Szemle, a Pesti Hírlap, az Erdélyi Lapok, a Máramaros és más újságok hasábjain. Széles látókörű, több témában otthonosan mozgó, szemléletében kiforrott kutató rajzolódik ki előttünk apróbb írásaiból is. Ha azt nézzük, hogy Sztripszky néprajzi-folklorisztikai életműve lényegében két évtized munkájának termése, akkor egy igen eredményes és gazdag pálya áll előttünk. Ha etnográfiai-folklorisztikai munkáihoz hozzátesszük a könyvé16 A témáról újabban: Keszeg Vilmos 1996. 335-369.; Komáromy Tünde 1996. 87-98. 17 Sztripszky Hiador 1911. 209-213. Az 1911. október 28-án tartott előadás vázlata. 18 Vö. 8. jegyzetponttal. 19 Sztripszky Hiador-Alexics György 1911. 7.
