Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
szeti és irodalomtörténeti, valamint nyelvészeti és fordítói tevékenységét, akkor egy komoly, igen jelentós életpálya bontakozik ki. Ha azonban annak okait keressük, hogy Sztripszky munkássága miért oly kevéssé ismert a magyar néprajzban, akkor csak részben jelent magyarázatot, hogy élete delén abbahagyja a néprajzi tevékenységet. Kellő adatok hiányában nem lehet a kérdésre szabatos választ adni. Bizonyos azonban az, hogy Sztripszky érdeklődésében már az 1910-es évek elején bekövetkezett egy erőteljes váltás, ami főleg a rutén műveltség korai történetének, a térség vallási és művelődéstörténeti históriájának megismerésére inspirálta. Ebben benne volt - olykor alig burkolt - elkötelezettsége a marginális helyzetben levő népcsoport helyzetének javítására, művelődésének elősegítésére. Ezekben a kérdésekben olykor nagyon markánsan veti fel az egyház szerepét és felelősségét is. A néprajzban szerzett tudását, ismereteit is egyre inkább a szülőföldjén szeretné hasznosítani. Elkötelezettsége és felkészültsége természetes módon sodorja bele a politikába, szerepvállalásba, ami aztán akkor is tragikusan kettétöri életpályáját, ha az továbbra sem lesz tudományosan kevéssé sikeres, eredményes. Többet sejtetett a néprajz számára is Sztripszky pályájának induló szakasza. Az elméletileg is jól felkészült, az együtt élő népek nyelvét ismerő kutató néprajzi szemléletében elválaszthatatlanul kapcsolódott egybe a tárgyak világa a néprajz elméleti problematikájával. Problémalátó képessége, igen hamar megformálódó, sokirányú érdeklődést tanúsító kutatói felfogása igen eredményesen kamatozhatott volna a magyar és az együtt élő népek néprajza számára. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azt sem, hogy Trianon traumája a legkevésbé segítette azokat az életpályákat, amelyek valamely „kisebbség", illetve az együtt élő népek műveltségének vizsgálatára épültek. Sztripszky pedig politikailag is nagyon egyértelműen elkötelezett volt. Mindezek azonban csak részletei, elemei egy kutatói életpálya és egy emberi élettörténet formálódásának. Ha azonban nem szakítjuk szét az életpálya vizsgálatát a különböző szaktudományok mentén, akkor Sztripszky tevékenysége nagyon is organikus egységet mutat. Indíttatásából, tanulmányaiból, felkészültségéből és elkötelezettségéből egységes vonulatként nő ki egész tudományos pályája. Annak legfőbb rendező elve végig ugyanaz, csupán a kutatói munka súlypontjai kerülnek át egyik tudományterületről a másikra. Amit Sztripszky Hiador a magyarság és a Keleti-Kárpátok népeinek ősfoglalkozásáról, folklórjáról és vallásáról, nyelvük és műveltségük egymásra hatásáról, a ruténség történetéről és a magyarsággal való kapcsolatának mibenlétéről megalkotott, az a magyar és a közép-európai néprajz alapvető eredményei közé tartozik. (Németül: Nagy llona-Verebélyi Kincső szerk.: Folklór in 2000, 132-144. Budapest, 2001.)
