Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN
A miskolci betlehem A végéhez közeledő 198l-es esztendőben havonta egy kedden az északmagyarországi múzeumok egy-egy jeles tárgyáról, féltett műkincséről szóltak a rádióban a múzeumi szakemberek. Az a tárgy, amelyről most szólni kívánok, nem képvisel felbecsülhetetlen értéket, nem igazán féltett műkincs. Fából és furnérlemezből készült 30x40 cm-es, 45 cm magas kis templomocskáról kell szólnom, melyben papírmasé jászol, s parányi - rongy és kóc - állatfigurák vannak: a régi miskolci karácsonyi népszokások egyik tárgyáról, s ennek kapcsán a betlehemezésről van szó. A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születését, az isteni lény megtestesülését ülték meg az emberek. Az ünnep Rómában keletkezett 325 és 335 között, célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és a liturgia eszközeivel népszerűsítse azt a zsinati határozatot, amely szerint Jézus isten és ember is egy személyben. A keresztény egyház csak hosszú küzdelem után tudta a december 25-ét elfogadtatni Jézus születése napjaként, s azóta a téli ünnepkör szokásai erőteljesen a karácsony köré kristályosodtak ki. Ezekben egyaránt szerepet kapnak mágikus, rituális cselekvések (pl. a magyar parasztság tradicionális kultúrájában különösen gazdag volt a karácsonyi asztal rituális elkészítéséhez kapcsolódó szokásanyag, valamint a különféle termékenységvarázsló és egészségvédő cselekvések sora), ugyanakkor a karácsonyhoz kapcsolódtak - a középkortól kezdve a katolikus egyház szokásai, karácsonyi énekei, valamint színjátékszerű mozzanatok. A karácsonyi szokások középpontjában hazánkban mégis a betlehemezés, a betlehemi pásztorok bohókás, tréfás, énekes játéka állt. Ennek körülbelül 300 variánsát jegyezték le eddig a magyar nyelvterületről, s így egyetlen olyan dramatikus játékunk, melynek elemzése az egész magyarságnál elvégezhető. A kutatók a betlehemezés kezdeteit a misztériumjátékra vezetik vissza, melynek funkciója az evangélium népszerűsítése volt. A játékok kezdetben Jézus szenvedését, meghurcoltatását, halálát jelenítették meg. A misztériumjáték kialakulását valószínűleg elősegítette az, hogy a Jézus születése körülményeit bemutató kellékek - istálló, jászol, állatok - közel álltak a paraszti világhoz. A játékot kezdetben minden bizonnyal latin nyelven mutatták be, s feltehetően nálunk is a nemzeti nyelv vallásbeli térhódításával párhuzamosan került át a népszokások közé. A legkorábbi karácsonyi játék szövege a franciáktól maradt fenn all. századból, a magyar nyelvterületen 1692-ből származik a legkorábbi lejegyzés, amely iskolai színjátszás számára készült.
