Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. N em a kötelező udvariasság okán, de legyen az első mondat a köszöneté: hálás vagyok azért, hogy itt Pannóniában - a Barbaricumban majd három évtizede elkötelezett etnográfusként - bemutathatom a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című kiadvány sorozat ötödik, kettős kötetét. Hogy egészen pontos legyek, a könyv, a kötetek kapcsán, ürügyén szólhatok, hiszen számos szerző, érdeklődő ismerheti már magának az opusnak a tartalmát. Azt sem formális elismerésnek szánom, ha elmondom: milyen komoly dolognak tartom, hogy a legjobb vidéki múzeumaink - a legkülönbözőbb múzeumi szakágakban - tudományos műhelyként működnek, s visszatérő konferenciáikkal, gyakran a határainkon átnyúló kapcsolatrendszereket működtetve vitatják meg egy-egy szakterület kutatásának újabb eredményeit. Valóban műhelyekről lehet beszélni, tudományos központokról, amelyek nem csupán a tárgyi kulturális örökségünk megőrzéséről gondoskodnak - jellemzően messze nem optimális feltételek között -, hanem a részben azokhoz kapcsolódó, a szellemi örökség önálló vonulatait alkotó problémanyalábok megoldásában is eredményesek. Később még visszatérek arra, hogy a vallási néprajz esetében mindez miért érdemel megkülönböztetett figyelmet, de már most gratulálni szeretnék a dunántúli kollégáknak, első helyen is dr. Lackovits Emőkének ezeknek a konferenciáknak a megszervezéséért, azok anyagának gazdag kötetekbe való rendezéséért, de azért a sokirányú, önzetlen segítségért is, amivel az egyetemes magyar néprajzot és a múzeumügyet támogatja és képviseli. Hangsúlyozni szeretném tehát néhány személyiség, kolleginák, kollégák szerepét: ha valaki távolról figyeli, akkor is látszik, hogy néhány kiváló ember miként viszi a vállán nem is csak megyényi, hanem akár országrésznyi területek szakmai tevékenységét, esetünkben néprajzi feladatait. A konferenciák, kiállítások, kiadványok elsősorban az ő munkájukat dicsérik, s szerencsés, ha formálódik mellettük az a fiatal generáció, amelyik folytatója is lesz ezeknek a szakmai programoknak. Itt most e kötetek társszerkesztőjét, Mészáros Veronikát kell említenem. Szeretném megkerülni annak a triviális összefüggések a részletezését, ami az elmúlt jó évtized politikai változásai és a vallási néprajzi kutatások között van, de nem tehetem. (S nem elsősorban azért, mert újra meg újra aktuálpolitikai színezete támad idehaza a vallásnak, vallásosságnak.) A társadalmi-politikai változás minden tudomány működésére, mondhatjuk, hogy fejlődésére kihat áttételesen még a természettudományokra is. Mindez természetesen fokozottan igaz a vallási néprajzra! Ha valaki újraolvassa Kósa László akadémikus bevezető gondolatait az első, az 1990-ben Sepsiszentgyörgyön rendezett konferencia
