Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

Mit ér, ha ír? Ezt a címet adta Braczkó István új könyvének, s a cím természetesen árulkodik. A kötetbe foglalt 50 írás egy érzékeny ember, egy finom tollú újságíró magánvéleménye közügyeinkről, helyzetjelentése létünk, környezetünk, makro- és mikrovilágunk változásairól és rezdüléseiről, csöppet sem elfogulatlan rezonálása a velünk történő dolgokra. Braczkó csöndben figyel, s aztán tapasztalatairól úgy nyilatkozik - nem tudósít -, hogy abból kiérződik a hovatartozása: mindig az ember, mindig a védtelenebb, mindig az oltalomra szoruló oldalán áll. Ugyanakkor nem titkolja el ellenvéleményét sem, de azt az „érted haragszom, nem ellened" örök egyirányúságával közli. Ha vannak is indulatai, akár némi füst, kevés tüz, kisebb robbanás, a történet végén, a gondolat mélyén - parányi aranyszemcseként - mindig az emberség, a bizalom csillan. Szarkazmusa, rezignáltsága ellenére is ki-kicsendül optimizmusa, írjon akár önmagáról a feldőlt tolókocsi alól, megvérezve, vagy vergődve, mint hal a horgon. Ugyanakkor van az írásaiban valami örökös jobbra várás, s az elvetélt szándékoknak és lehetőségeknek, az emberi tehetetlenségnek valami olyan fajta kifejeződése, amit talán - élő „klasszikusként" - Müller Péter Sziámi dalszövege fogalmaz meg karakteresen: Mire a csodafegyverem előveszem, a gyengék győztek az erőseken... Drága Pista! Nincs helye ennyi írástudó között több szónak! Azzal a szeretettel és megbecsüléssel szeretnénk átadni neked ezt a könyvet, amivel azt a támogatók segítették. Nevükben is kívánom, hogy adjon az Isten jó egészséget, türelmet, s alkotó jó kedvet a további munkához. (Elhangzott 2000. június 2-án a Herman Ottó Múzeum Papszeren lévő öreg épületének udvarán, a könyv bemutatóján)