Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
Braczkó István könyve elé K önyvhét van, a könyvek - velük a könyvcsinálók és az olvasók ünnepe, nem igazán nagy ügy most egy új könyvről szólni.* Talán még abban sincs semmi meglepő, hogy a múzeum és a levéltár, nemzeti kulturális örökségünk letéteményesei - miközben maguk is sokféle módon kultúrát teremtenek - közösen jelentetnek meg egy könyvet. Az talán meglepőbb, érdekesebb, hogy a szóban forgó új könyv egy újságíró munkája, s egyáltalán nem történeti, művelődéstörténeti vállalkozás. Intézményeink szerencsésen jó munkakapcsolatot ápolnak a sajtóval, számos kitűnő újságíróval pedig egyenesen barátinak nevezhető ez a nexus. Közülük többen nem csupán hírt adnak a közgyűjteményekben folyó tevékenységről, annak eredményeiről, de maguk is sokat tesznek a város, a megye múltjának, művelődéshistóriájának megismertetéséért. Ha csak a saját pályafutásom kezdetétől a már örökre elment Benedek Miklósra, Csutorás Annamáriára, Horpácsi Sándorra utalok, vagy a ma is aktív - többen jelenlevők -, Gyarmati Bélát, Gyöngyösi Gábort, Hajdú Imrét, Karosi Imrét említem, akkor is megértjük, hogy nem egyszerűen a város és a vidék jelenkori történetének egy-egy szeletét írják, de mind más-más egyéniség, mindegyikük látószögében, tollán más-más módon csillan meg szűkebb és tágabb világunk. Ami - a helyi sajtónál maradva - néhány tízezer embernek napi olvasmány, az a közel lévőknek napi munka is, s az alkotás, az önmegvalósítás napi öröme és kínja. Úgy gondolom, hogy a mai ünnepeltünk, Braczkó István barátunk sajátos karaktere, személyisége ennek az alkotói körnek. Ezért is lehet, hogy amikor írásai e kisded válogatásának kiadását készítettük elő, igen sok jó szándékú támogató akadt, akik a könyv megjelenését lehetővé tették. Nem mondandóm végén, s nem „kötelezően" említem a szponzorokat, támogatókat, mert jó szívvel nyújtottak segítséget, többen közvetlenül is részt vállaltak a kötet megvalósításában. Meg kell köszönnöm a jó barát, Feledy Gyula rajzait, amelyek jószerével nem is illusztrációi a szövegnek, hanem önálló alkotások. Köszönet a Diósgyőri Papírgyár, Kobold Tamás polgármester úr és Miskolc Megyei Jogú Város Mecénás Alapja, a Déli Hírlap (Kiss László), az Észak-Magyarország, a Palota Szálló (Fekete Gyula), az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület, Kusinszki és Társai (Szerencs), a Maxima Cs-A. Nyomdaipari Kft., a Szász és Társai Nyomda támogatásáért. Külön köszönet illeti Ignácz Erzsébetet, aki az egész munkát összefogta, valamint Feketéné Bíró Editet, aki a kötetet formába öntötte. * Braczkó István 2001. március 9-én, 56 éves korában elhunyt.
