Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
A matyóság kutatóinak arcképcsarnoka előtt H a megkérdezik tőlem, hogy mit tartok igazán fontosnak az elmúlt évtized hazai társadalmi változásai közül, az elsők között bizonyára a helyi közösségek önszerveződésének megerősödését, az autonóm civil szerveződéseket, mindezekkel együtt a lokális közösségi tudat, a közös múlt és annak megőrzendő öröksége körüli változásokat nevezem meg. Úgy vélem, hogy a lokális közösségek érdekeinek, szándékainak artikulálása igen fontos, s tőle el nem választható annak kifejeződése, hogy e közösségek a közös múlt, a közös kulturális hagyaték, a közös tradíció letéteményesei. Nem a kötelező udvariasság miatt mondom: mindebben példa értékű az a tevékenység, amit a mezőkövesdi Öreg Diákok Baráti Köre kifejt a város kulturális életében, az itt élők és az elszármazottak összefogásában, s akik ezt a mai kis rendezvényt is megszervezték, Az előzőek összefüggésében, sajátosnak nevezhető a matyóság közös múltja. Miközben a magyarországi polgárosodással párhuzamosan sokfelé felbomlanak a paraszti hagyományok, a közös kultúra korábban koherens tényezői, addig néhány kulturális csoport esetében jószerével az ellenkező folyamat zajlik. Díszítőművészetükben, viseletükben, mi tudatukban, s a műveltség számos más területén megerősödik a közös kultúra, s újfajta módon fejeződik ki műveltségbeli összetartozásuk a külvilág számára. A matyóság esetében felerősíti ezt a külvilág: a közös magyar nemzeti múlt, a nemzeti kultúra keresése, a - jobbára történeti, nemesi - magyarságtudat, nem utolsósorban az idegenforgalom kifejezetten megerősíti a matyóság együvé tartozását. Kineveli a helyi társadalom azt a vékony értelmiségi réteget is, amelyik megfogalmazza, közzé is teszi, vagy vizuálisan megalkotja ennek a közös kulturális örökségnek a mibenlétét, megismeri és megismerteti jellemző jegyeit, egyszersmind a közös értékek őrzésének is az élére áll. Ezek előtt a jeles személyiségek előtt tisztelgünk most, jóllehet a felavatandó kis arcképcsarnok - egyelőre - csak Herkely Károly, Dala József és Lukács Gáspárnak állít emléket. Gondolatban legalább, s egyszer, közelesen a tárlókban is megjelenítve emléküket, fel kell itt idéznünk - a teljesség igénye nélkül - Fludorovics Zsigmond, Istvánffy Gyula, Kóris Kálmán, Györffy István, Bayer Róbert, Fél Edit, Sándor István, Kunt Ernő, Zupkó Béla, nem utolsósorban a nemrég, nagyon fiatalon eltávozott Fügedi Márta emlékét is. Vagyis több generációról van szó, akik - mintegy hálóját megfonva a kutatásnak -, az elmúlt háromnegyed század alatt kibontották az ismeretlenségből a matyóság történetét, tradícióját. Azért mondok hálót, mert ha végiggondoljuk, akkor a szóban forgó személyiségek egymással is szoros kapcsolatban álltak. Györffy István, aki maga is részletezően kutatta a matyóságot, Herkely Károly személyében innen elszármazott, sajnálatosan korán elhunyt fiatal tanítványt kapcsolt a munkába. Fél Edit
