Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
kialakultak a tudományos osztályok. Megerősítette a múzeumi munkatársi gárdát, a keze alatt felnőtt fiatal szakemberek utóbb országos és megyei múzeumok igazgatójaként és kvalifikált munkatársaként, egyetemi tanszékek vezetőjeként és oktatójaként öregbítették a miskolci múzeum jó hírét. Vezetése alatt teljesedett ki a Herman Ottó Múzeum kiadványozása és nemzetközi kiadvány-cseréje. Szerkesztőként és társszerkesztőként jegyezte a múzeum két régi sorozatát (A Herman Ottó Múzeum Evkönyve, A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei), ő indította a Borsodi Kismono gráf iák és A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai sorozatát, s más - rövidebb-hosszabb életű - periodikákat. A hazai és nemzetközi kapcsolatok révén, a regionális és országos tudományos kapcsolatok segítségével a Herman Ottó Múzeumot a tudományos kutatóhely rangjára emelte és - munkatársaival - az egyik legmegbecsültebb hazai közgyűjteménnyé tette. A vidéki múzeumok létrehozásával kiépítette a megyei intézményhálózatot. A nagy kiterjedésű, tájilag és történetileg rendkívül tagolt Borsod-AbaújZemplén megye kulturális örökségének gondozására tájmúzeumokat szervezett, s azok munkatársaira bízta a regionális feladatokat, meghagyva a megyei központ szakmai koordináló szerepét. Sátoraljaújhelyen Zemplén (1984), Putnokon a történeti Gömör magyarországi területe (1986), Forrón Abaúj anyaországi része (1985) kapott regionális szerepkörű közgyűjteményt. A műemléki rekonstrukciók révén több intézmény került új, méltó épületbe: Tokajban a történeti borvidék múzeuma, Pácinban, a gyönyörűen felújított reneszánsz kastélyban a Bodrogköz (1987), Szerencsen, a vár helyreállítása után a Taktaköz és a Harangod vidék, valamint Tokaj-Hegyalja nyugati részének muzeális gyűjteménye (1991). Erőteljes gyarapodása révén (főleg Dómján József és Andrássy Kurta János anyaga) 1978-ban önállósodott a Sárospataki Képtár is. Sorra nyíltak az 1970-es évek végétől a tájházak is, révükön a védett népi építészeti emlékek kaptak muzeális hasznosítást (Komlóska, Gönc, Füzér, Mezőkövesd, Tard, Cserépváralja stb.). Az 1980-as évek végén a megyei múzeumi szervezet 23 tagintézményt (múzeumok, gyűjtemények, kiállítóhelyek) számlált, mindezek kialakításában Szabadfalvi József munkatársaival döntő szerepet vállalt. A múzeum adminisztratív feladatai mellett, számára a kutatói munka az önkifejezés mindennapi eszköze volt, a rendszeres tudományos tevékenységet és publikálást kollégáitól is elvárta. Fáradhatatlanul kutatott, gyűjtötte az anyagot: a fárasztó hivatali munka után akár egy-egy órára is letelepedett a könyvtárban cédulái mellé. Sokat és szisztematikusan publikált, kutatási eredményei önálló kötetekben, országos szakfolyóiratokban és múzeumi kiadványokban láttak napvilágot. Könyvei mellett közel 300 tudományos közleményt jelentetett meg, több tanulmánykötetet szerkesztett. Miskolci évei alatt számos miskolci és északmagyarországi témával gyarapodott vizsgálódásának köre. Közreadta a város 18. századi orvosi helyrajzát (Benkő Sámuel: Miskolc várostörténeti-orvosi helyrajza. Sajtó alá rendezte és tanulmánnyal ellátta Szabadfalvi József. Miskolc 1979), több kötetet és tanulmányt szentelt Herman Ottó tevékenységének {írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Miskolc 1988., Herman Ottó, a
