Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

1967-ig a Néprajzi Tanszék munkatársa volt: gyakornok, tanársegéd majd tudományos munkatárs. 1967-1972 között a tanszék mellett működő MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. 1972-ben Miskolcra telepedett át: elnyerte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatói székét. Szabadfalvi József számára nem volt ismeretlen Borsod-Abaúj-Zemplén megye. A debreceni Néprajzi Tanszék hallgatói Gunda Béla irányításával az 1950-es évek elejétől rendszeres terepmunkát végeztek a Zempléni-hegység középső területein. A kutatás célkitűzéseit először éppen Szabadfalvi József összegezte az érdeklődők számára (Néprajzi kutatómunka az abaúj-zempléni hegyvidéken. Széphalom IV. 74-78. Miskolc, 1956). Recenzálta Román János könyvét a sárospataki kerámiáról (Ethnographia LXVII. 11956] 660-661.), publikált a vidék népi világításáról (Adatok a Zempléni hegyvidék népi világításához. Ethnographia LXXIV. [1963] 261-263.), a zempléni extenzív állattartás kérdésköréről (Juhmakkoltatás az északkelet-magyarországi hegyvidéken. Műveltség és Hagyomány V. 131-143. Debrecen, 1963., Makkoltatás a Zemplénihegységben. Ethnographia LXXIX. [1968] 62-75.), majd összegző tanulmányt írt a kutatás első évtizedéről (A Zempléni-hegység népi kultúrájának kutatásáról. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve IV. 115-126. Miskolc, 1964). A táj hagyományos méhészkedéséről készített tanulmányát - várva a tervezett monografikus kötet készültére - csak 1967-ben adta közre (Népi méhészkedés a Zemplénihegyvidék középső részén. Ethnographia LXXVIII. 41-64.). A tervezett és várt Zempléni-monográfia nem született meg, így 1981-ben e sorok írójának közreműködésével szerkesztette kötetbe a megszületett tanulmányokat (Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai X. Miskolc, 1981.). A kötethez bevezető tanulmányt írt a kutatástörténetről (pp. 11-24.) Később is vissza-visszatért Zemplén néprajzához (pl. Pásztormigráció Felső-Tiszántúl és az Északi-középhegység között. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. 128-133. Miskolc, 1972., A Zempléni-hegység néprajza. Frisnyák Sándor szerk.: Zempléni-hegység. Turistakalauz, 81-93. Miskolc, 1978.). Volt egy személyes, közvetlen kapocs is a megyével: 1954-ben Szerencsről választott egész életére társat magának Küstel Ágnes személyében. Szabadfalvi József 17 évig állt a megye muzeális intézményeinek élén, s ma már biztosan állíthatjuk - az az időszak a megyei múzeumügy virágkorát, mai feltételrendszerének megalapozását jelentette. A debreceni egyetemen eltöltött harmadfél évtized tapasztalatát és szellemiségét Miskolcra is magával hozta, de a cívisváros univerzitásáról - volt hallgatói köréből - erősítette kezdetben az itteni múzeumok szakembergárdáját is: Dobrossy István, Veres László, a már fájdalmasan fiatalon eltávozott Fügedi Márta és Kunt Ernő igazgatói tevékenységének elején kerültek Miskolcra, s követték őket később mások is. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjeként újjászervezte a Herman Ottó Múzeum tevékenységét: jelentősen fejlődtek a gyűjtemények,