Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

jusson. Nagyon is kapóra jött nekem most tehát, hogy a minisztérium 20 új segéd-tanfelügyelői állást szervezett...".

7 Sztripszky Hiador szülőföldje és az általa rendszeresen kutatott Erdély hagyományos népélete és tárgyi néprajzának világa adta a fiatal kutató érdeklődésének keretét, ami Kolozsvárott folyamatosan töltődött fel a magyar néprajz legjobbjainak eredményeivel. Szellemi horizontja - nyelvtudása révén is -, hamar kiterjedt a szláv népek irodalmára is. Nem csupán az összehasonlító adatokat kezelte biztonsággal, hanem a történelmi és néprajzi folyóiratokban szemlézte is a szláv irodalmat. Érdeklődése a néprajz - és a már említett történettudomány és régészet - körén is túlnőtt: Kolozsvárt ivódott bele a népnyelv adatainak és vizsgálatának fontossága, a filológiai és bibliográfiai készség, a muzeológiai tevékenység tisztelete. Mindezeket igyekezett átültetni a máramarosi ruszinság, illetve görög katolikusság históriájának, vallástörténetének és népéletének kutatásába, munkásságában meghatározó elemként húzódik végig a Kárpát-medence együtt élő népeinek kulturális problematikája. A fiatal kutató tudományos munkában való eredményessége, felkészültsége, gyakorlati munkássága olyan fokon mondott ellent annak, hogy Kolozsvárt - Posta Béla és mások, nem utolsósorban a budapesti néprajzos kollégák ajánlása ellenére - nem jutott múzeumi álláshoz, hogy amögött talán éppen Sztripszky származását, vallását, a keleti kereszténység melletti elkötelezettségét, fel-felsejlő baloldaliságát is okként vélhetjük megjelenni. 1909-ben - vélhetően Herman Ottó közbenjárására - segéd-tanfelügyelővé nevezték ki Máramarosszigetre, amiben azonban szerepe lehetett egy oda tervezett vármegyei múzeum elképzelésének is. Itt rövid ideig tartott a szolgálata: 1910-1918 között a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársa volt. 1918 őszén, az őszirózsás forradalom után a Vallás és Közoktatási Minisztérium kisebbségi osztályát vezette, lemondván múzeumi állásáról. A Tanácsköztársaság idején a ruszin népbiztosságon (minisztériumban) működött. A proletárdiktatúra bukása után a Nemzetiségi Minisztériumban alkalmazták, aztán 1921-ben először rendelkezési állományba helyezték, majd hamarosan (47 éves korában) nyugdíjazták. Ezzel együtt, a trianoni döntés, a történelmi Magyarország szétesése után Magyarországot választotta lakhelyéül. Hogy megélhetését biztosítsa, a viszonylag szerény nyugdíj mellett hiteles tolmácsolást végzett orosz, ukrán, lengyel és szlovák nyelven. Néprajzi tevékenysége ekkor már nem volt számottevő, de filológusként és bibliográfusként az 1920-30-as években rendkívül eredményes.

8 A Tolnai új világlexikon szerint a sorozat munkatársaként is tevékenykedett.

9 A bécsi döntés, Kárpátalja visszatérése után aktívan bekapcsolódott a Kárpátaljai Tudományos Társaság Ruszin Nyelvi és Irodalmi Szakosztályának munkájába, s rendszeresen publikált annak periodikáiban, főleg a Literaturna Negyilja és a Zorja/Hajnal hasábjain. 7 MTA Könyvtára Kézirattára MS 279/222. 8 Vö. Udvari István 1998. 67-97. 9 XVI. kötet 258. Budapest, 1929.