Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

A népkerti Vigadó H

asonlóan Magyarország és Közép-Európa más településeihez, a miskolci Népkert és épületeinek története híven tükrözi a térség megkésett polgárosodásának, ellentmondásos 20. századi történelmének históriáját, valamint a városfejlődés és -tervezés változó igényeit. A 19. század második felének polgári igénye hozza létre őket, a második világháború után elveszítik korábbi funkciójukat, miközben a város egyre kisebb területre szorítja őket - fizikai és szellemikulturális értelemben egyaránt. Talán olyan korszak köszönt ránk, ahol a polgári értékeknek és kultúrának újra fontos szerep jut! Miskolc város közgyűlése 1872-ben tárgyalta először egy népkert kialakításának gondolatát. Szorgalmazta ezt Lévay József (1825-1918) is, a vármegye főjegyzője majd alispánja - neve főleg költőként ismert ma is -, akitől vélhetően a népkert elnevezés is származik. Többen támogatják a már meglevő, kis területű Lövölde-kert kiterjesztését, amire 1876-ban a tagosítás alkalmával nyílik lehetőség. 1877-ben már 1500 forintot ad a város, hogy - Hadady Dániel mükertész tervei alapján - szakszerű talajcsere és ültetés, fatelepítés kezdődjön, következő évben üvegházak és kertészház épülnek. A rendezéssel a több, különböző parkból egyesülő, mintegy 10 hektárnyi terület lassan egységesül. Helyzete ekkor azonban még városszéli, s a területén épületek alig vannak. Magába foglalja viszont a református és az evangélikus temetőket, amelyek ma is kegyeleti helyei a város lakosságának. Az első fontos épületek az 1880-as években készülnek: a Lövölde, majd a nyolcszögletű zenepavilon áll már, amikor 1889. augusztus 18-án felavatják a város népének új szabad időparkját, szórakozóhelyét, a népkertet. A pázsit, a városi kertészek által gondozott virágágyak, a fás, bokros liget csakúgy látogatott hellyé tették a parkot, mint a különböző hangversenyek, bálok, sportünnepélyek. A hétvégeken a kavicsos utakon korzózott az ifjúság. Mindez önmaga fogalmazta meg egy többfunkciós épület igényét. A város elöljárósága már az 1890-es években eltervezte egy objektum felépítését, s évente 10 ezer koronát különített el annak céljaira. 1901-ben már 40 ezer korona állt rendelkezésre, s egy bizottságot hívtak életre - a polgármester vezetésével - egy célszerű épület létrehozására. A közgyűlés Görgey László és Siess Viktor mérnökök terveit hagyta jóvá, a kivitelezéssel Grenyó Bertalan építési vállalkozót bízta meg, aki 60 ezer koronáért kapott megbízást. Heves vita folyt az épület helyéről is, végül - 7 ezer koronáért - egy, a népkerttel szomszédos kertből vásároltak meg 1350 négyszögölnyi területet. Itt épült meg az eredetileg 22 X 13 méteresre (286 m") tervezett terem a mellékhelyiségeivel az előzetes