Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

elvárások szerint: „Szilárd anyag, tűzbiztos fedélzet, s kívül-belül kellő csín és ízlés mellett megfelelő dísszel" kiállítva. 1903. április 24-én került sor az épület műszaki átvételére. (Ma meglepő, hogy az építkezés költsége majd 5 ezer koronával alatta maradt az eredeti terveknek.) Az új épület, ami - víg, vigad szavainkból - más, hasonlókhoz elnyeri a Vigadó elnevezést, a miskolci társasági élet kitüntetett helyszíne lesz. Díszes, tágas terme ad helyet a tavaszi és nyári táncmulatságoknak, báloknak. A verandán a korzózó közönség frissítőket, cukrászsüteményeket kaphatott, este pedig meleg ételekkel várták. Szívesen szervezték itt rendezvényeiket a különböző egyletek, társaságok: az északi oldal tágas verandáját a miskolci Nemzeti Kaszinó birtokolta. Gyakoriak voltak a felolvasó ülések, hangversenyek, s az impozáns épület falai között zajlott a város társasági életének fontos része. Az épület körül pedig sportpálya, korcsolya- és teniszpálya, ingyenes gyermekjátszótér pezsdítette a közösségi életet, formálta a város arculatát. A visszaemlékezők csakúgy nosztalgiával írnak a népkert katonazenéjéről, mint a Vigadó cigánymuzsikájáról. A Vigadó épületét a város 1926-ban - 25 évre - sport célokra engedte át a Miskolci Atlétikai Körnek. Kikötötte azonban, hogy az épületet teljesen át kell alakítani és a tetőzetet is meg kell építeni. Az új tervek elkészítésére Hajós Alfréd (1878-1955) kap megbízást, aki nemcsak az athéni olimpia kétszeres úszóbajnokaként lett híres, hanem számos sportobjektum és más középület jeles építész tervezőjeként is. A nagy belső csarnokot 1927-től torna- és vívóteremként használják, az épületben továbbra is működő vendéglőt pedig - az 1930-as évek elejétől - Sport vendéglőként említik. Ilyen néven működött - rövidebb-hosszabb szünetekkel - az 1980-as évek derekáig. A második világháború utáni évtizedekben megváltozik a Népkert és a Vigadó is. Az előbbi ugyan megmarad szabadidő parknak és sport-negyednek, de az új építkezések egyre jobban gyűrűbe szorítják és bele-beleharapnak egykori területébe. Az 1960-as évek végétől kialakuló intézményi központ (Sportcsarnok, Megyei Könyvtár, Műjégpálya, Tudomány és Technika Háza) magából a Népkertből vesz el nagy területet. De változnak az igények, elvárások is: a különféle civil szerveződések, egyletek, egyesületek szétzüllesztésével, a szórakozás korábbi, közösségi formáinak eltűnésével elveszíti korábbi központi funkcióját a Vigadó is. Kommercializálódó éttermének bezárása után a város lakóinak szeme láttára bontották és hordták el az épület mozdítható részeit. 1995-től a reprezentatív épület újjászületésének lehettünk tanúi. A Puskás Péter és munkatársai által irányított kutatás és rekonstrukció mögött kitapintható az 1989 utáni Magyarország - lassan és egyenetlenül - megváltozó gazdasági feltételrendszere, s a megváltozó gondolkodásmódnak a modern polgárosodásban megfogalmazódó igénye. A tulajdonosok, akik egyben az épület újraalkotói is (Műépítész Kft., OND Kft., APEX Mérnökiroda Kft., MINKÓ-VILL Kft.), egy többfunkciós épületet álmodtak meg, az épület korábbi átalakításaiból több részletet meghagytak, más egységeket pedig átalakítottak. A nagy központi terem és a most kialakított galéria hangulatos étteremként működik. A régi hom-