Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

Közösen (mozaik) részlet (1983) Ez a szigorú értékrend nem csupán a Miskolci Művésztelep legmarkánsabb - talán még azt is mondhatjuk, egyik meghatározó - személyiségének sajátja, hanem a kolónia legjobbjaié is. A közösség klasszikus korszaka, az 1945-1990 közötti időszak már az elmúlt évtized okán tisztán kirajzolódik. Egy tudatos, közölni akaró figurális művészet az övék, mely mentes a múló divatot jelentő önsajnálkozó érzékenységtől, és így végül is felvállalja azt, hogy ellenpontja legyen a hazai nonfiguratív csoportosulásoknak, még akkor is, ha negligáló értetlenséggel akarják elszigetelni őket. A polgárpukkasztás hosszúra nyúlt periódusán túllévő Németországban, Bad Schwalbach-ban 1995-ben sikere volt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei művészek csoportos kiállításának (Feledy Gyula, Kunt Ernő, Seres János, Tóth Imre, Varga Éva). Ez a közönség örömmel fogadta, hogy viszontlát valamit abból, ami átörökíthető az előző évszázadok szellemi hozadékából korunkra.