Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

A rajzoknak ma is megvan a maguk időszerű üzenete. De az is benne rejlik e sorozatban, hogy maga a képzőművészet hosszú időre nem nélkülözheti a figurális ábrázolást. Tóth Imrét nem elégíti ki a kalligrafikus artisztikum. O egy-egy konstruktív figurájában azt az organikus egységcsodát mintázza meg, akinek érzékenyen fáj a test legkisebb sérelme, de az alig meghallható, fennkölt megjegyzés is. Alakjainak megfeszült izomkötegében ott lüktet az ember akarása, mozdulataik pedig megindítóan esendőek. Ahhoz, hogy ezek a testek képesek legyenek kifejezni a művész közlendőjét, magukon kell hordozniuk a nagy elődök lényegi eredményeit. Ha Rembrandt Tékozló fiú hazatérése vagy Az öreg rabbinus című képének lelki rokonságát emlegetjük e sorozat kapcsán, akkor a művész olyan dicséretben részesül, mint amiben a kortársak közül is csak kevesen részesülhetnek. Itt látszik talán Tóth Imre művészetének az az ereje, ami immár egy emberöltő óta őszintén megérinteni képes a mindig új szakértő közönséget. Ezért hozott e sorozat, de az azt követő figurális grafikái is szép sikert a magyar művészetnek a külföldi megmérettetéseken, különösen ott, ahol a nihilizmus gyorsabb lefolyású volt, mint hazánkban. Műveinek fogadtatása csak részben volt elismerő, vádolták egy kései forradalmi romantikával, de ettől ő maga nem is zárkózott el. Ez idő tájt foglalkozott Artner Tivadar a magyar újrealizmus mestereivel. A következő megállapításra jutott: „... időnként felismerni Derkovits Gyula konstruktív stílusának jótékony hatását. ... Nem idegenkednek a harcosan humánus mondanivalók vállalásától sem. Ennek jegyében bontakozott ki a miskolci Tóth Imre egyéni stílusa. Afrika című grafikai sorozatának szobrászian erőteljes formanyelve mögül kiérezzük az elnyomott négerek sorsáért való aggódást, szabadságuk igenlésének harcos szenvedélyét." Aztán az évek múltával szinte teljesen függetleníteni tudja magát a jó és a rossz megjegyzésektől, következetesen a saját útját járja, de ekkor még segítségére van D. Fehér Zsuzsa alábbi megállapítása: „Tóth Imre változatlanul a telep (Miskolci Művésztelep a szerző megjegyzése) egyik legeredetibb tehetsége, felülnézetből látott alakjai, házai sajátos belső fűtöttségről, fojtott színei, tragikusba hajló atmoszférája igazi