Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

több, mint a Pó és a Loire völgye, valamint a holland mélyföldek összessége.) A vízrendezés gazdasági-társadalmi folyamatok összegződésének következménye, egyszersmind oka, előkészítője egy sor gazdasági, ökológiai változásnak, amelyek a Kárpátmedence kiterjedt tájain megváltoztatják a parasztság korábbi alkalmazkodási formáit is. A folyószabályozás eredményeként megszűnt a korábban eltérő két tájtípus, az ártér és az armantes szint különbsége. A folyóvölgyek is ármentes területté, zömmel szántófölddé alakultak, s megszűnt a víz menti települések korábban jellemző, a magassághoz, domborzathoz, vízjárásokhoz igazodó, de az életmód egészére kiható kistáji tagolódása.

29 A földrajzi környezet átalakítása vidékenként, társadalmi rétegenként, tevékenységenként másként érintette a paraszti társadalmat. Amíg a zsákmányoló tevékenység lehetőségeit nagyon egyértelműen befolyásolja a környezetváltozás, addig lényegesen áttételesebben, bonyolultabb gazdasági folyamatok okaként, részeként és eredőjeként jelenik az meg a mezőgazdálkodásban. A töltések kiépítésének szerepe volt a belterjesebb agrárfejlődés kialakításában, mindez azonban egy folyamat részeként jelent meg. Az 1850-es évektől jelentkező gabonakonjunktúra a korábbi nyomásos rendszereket is megbontotta, az ugar és a rét rovására is szántóföldeket nyertek. A vetett takarmányfélék, a kapásnövények - elsősorban a kukorica - nemcsak az ártéri legelők fütermésének pótlását igyekeztek szolgálni, hanem maguk is részesei voltak az extenzív gazdálkodási rendszer megbontásának. A szarvasmarha fajtaváltása, a tartásmód és a haszonvétel intenzívebbé válásával - tájanként eltérő tempóban és formában - követi ezt a folyamatot, de nem közvetlen következményeként a mezőgazdaság feltételváltozásának, hanem egy komplex gazdasági folyamat részeként. Az, hogy az új eketípusok elterjedése kevesebb igaerőt kíván a korábbiaknál, éppen úgy hozzájárul ehhez, mint az állattartás és a földművelés évszázadokon át hagyományos egyensúlyának megbomlása. A sertéstartás technikájának átalakulásához és a fajtaváltáshoz kétségtelenül hozzájárult az ártéri legelők és a makkos erdők csökkenése, de a kukoricatermesztés növekedésének ez csak egyik oka volt, s az egyéb élelmiszeripari hulladékok sem feltétlenül csak a legeltetés hiányának pótlására jelentek meg a sertéstartásban. Mindez azonban a tartásmód, haszonvétel és a fogyasztási szokások stb. átalakulásának szerkezetébe ágyazódva jelent meg, s nem egyszerűen a táj megváltozásának következményeként, lenyomataként.

30 A vízrendezések következtében, máskor azok elhúzódása miatt egyes kistájak sajátos reliktum-területekké alakultak. A Duna és a Tisza mentén néhány falu határában, az ártereken megmaradtak kisebb területű gyümölcsösök. A Tisza mentén ezeket Tiszakertnek nevezik, s közös gazdálkodás kialakításáig ezeknek szerepük volt egy-egy kistáj gyümölccsel való ellátásában. A Bodrogköz ma Szlovákiához tartozó északi részén csak az 1950-es években fejeződött be a Latorca folyó vízrendezése, s a kiöntésekkor a víz menti falvak férfilakosságának kisebb része még elrekesztette és halászta a visszahúzódó vizet. Ezek azonban egészében nem lehetnek analógiái a korábbi vízi életnek, legfeljebb annak technikájában, eszközeiben. Ezek más társadalmi környezetbe, táji keretbe illeszkedtek, s belőlük a korábbi állapotok struktúrája önmagában nem értelmezhető. 28 Ikvai N., 1991. 335-336. 29 Frisnyák S., 1990. 101.; A Tisza és a Bodrog folyók által közrezárt Bodrogköz (ÉK-Magyarország és DK-Szlovákia) területéről részletesen: Borsos B., 1994a. 30 A magyar mezőgazdaság 19. századi átalakulásáról összegzőén ír Orosz /., 1979. 1039-1102.; A sertéstartás fajtaváltásához lásd: Szabadfalvi J., 1991. 31-48.