Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Egészében, szerkezetében értelmezhető csupán az ember táj formáló tevékenységének a mezőgazdálkodásra gyakorolt hatása is, s ebben az esetben az ember és a táji környezet viszonya egy összetett struktúra részeként jelenik meg, ahol a táji korreláció csak egyik meghatározója az emberi cselekvésnek. A zsákmányoló életmód történeténél is figyelembe kell vennünk, hogy nem csupán a vadászat, hanem a halászat is tilalmak között, a 19. században már törvényileg szabályozott keretekben működött, s időszakai, technikája, eszközei stb. nem csupán az ember alkalmazkodását tükrözik.

31 3. Tokaj-Hegyalja (Északkelet-Magyarország) történelmi borvidéke, s a legnemesebb és legismertebb borfajtái, főleg az aszú és a szamorodni szinte nemzeti jelképpé vált a magyarság számára, s a jellegzetes márkanevek Európában is nagyon sokfelé felidézik e kis közép-európai népet és országot. Maga a tokaji - pontosabban tokajhegyaljai

j2 - bor különleges tulajdonságait a talajnak, a magas napsütötte óraszámmal bíró termőhelyi adottságoknak, a fajtáknak, az eszközöknek, az intenzív termesztési technikának és a különleges mikroklímájú érlelő pincéknek köszönheti. Sajátos ökoszisztéma valójában Tokaj-Hegyalja borászkodása, látszólag a táj és az ember viszonyaként értelmezhető."''' Csakhogy - a szerencsés helyi adottságok mellett - e bortermelő vidék valódi felfutásához egy politikai, történeti folyamat adta a meghatározó lökést: amikor a török a 16. század elején elfoglalja a Szerémség (Horvátország) területét, a bortermelés és -kereskedelem súlypontja akkor kerül át Tokaj-Hegyaljára/

4 A korábban is meglevő táji-termelési adottságok kihasználását ez gyorsítja fel, a szőlőterületek növelése, a művelésre fordított rendkívül magas munkamennyiség, s a borkereskedelem magas szervezettségi foka csupán ezek után indukál gyors gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat. A kis területen koncentrálódó tizenkét oppidum népessége részleges monokultúrát valósít meg a szőlőművelésben, amihez azonban önmaga munkaereje nem elegendő. így az év egy részében - a környező vármegyék magyar, szlovák és ruszin népességéből - rendkívül nagy számú időszaki munkás kapcsolódik be a szőlőművelés és a szüret munkájába, s ugyanezek a tájak adják azt a fuvarosságot is, amely a tokaji bort az itt készített és helyi mértékegységként is szolgáló gönci hordókban (a 19. században 136 liter) elszállította Lengyelország, a Szepesség, Oroszország és más területek irányába. Az időszaki szőlőmunkások, fuvarosok, a Balkán, Galícia és más területekről érkező különféle borkereskedő népcsoportok (görögnek nevezett délszlávok, zsidók stb.) a speciális mezővárosi jogállás és birtoklás következtében (extraneusok) rendkívül sajátos gazdasági-műveltségi képletet alkottak a tősgyökeres lakosság tradicionális kultúrájának ötvöződésével.

35 Maga a tokaj-hegyaljai szőlőművelés intenzív környezetalakító tevékenységgel is társult. Az újabb változás, a bortermelés és a borkultúra lehanyatlása a 19. század utolsó harmadában, majd az új keretek között elvégzett rekonstrukció azonban alapvetően biológiai-növényélettani faktorra vezethető vissza. A fdoxéra után azonban igen sok irányú változás indult meg, s a rekonstrukció egészében nem a régi szisztéma helyreállítását eredményezte. Az immúnis homoki szőlőfajták megjelenése és mennyiségi növekedése 31 Szilágyi M, 1989. 32 Bodo S„ 1979.480-491. 33 Összegzőén: Balassa /., 1991. 34 Balassa idézett monográfiája több vonatkozásban felveti a Szerémség és Tokaj-Hegyalja borkultúrájának lehetséges kapcsolatát. 35 A Tokaj-Hegyaljára települt népcsoportokról összegzőén ír Balassa /., 1991. 567-644.