Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
Hont, Gömör és Szepes megyék fája közvetlen szerepet kapott a sík vidék gazdasági és építészeti reorganizációjában. Az erdők fogyásával a hegyvidéki - elsősorban szlovák csoportoknak, de mezővárosoknak is megtiltották a fával való kereskedelmet. Őket ez megfosztotta korábbi megélhetésük lényeges elemétől, a sík vidéket pedig a faanyagtól. A népi építészetben a fahiány közvetlenül is belejátszott a kőépítkezés lokális térhódításába, a tüzelőfa hiánya pedig közvetlenül is serkentette a szénbányászat és a szén ipari felhasználásának terjedését. 24 Nincs lehetőségünk ezen a helyen a kérdéskört egészében elemezni, azonban az talán az eddigiekből is kitűnik, hogy a török alól felszabaduló Magyarország kincstári, földesúri, városi, mezővárosi és falusi szinteken szerveződő gazdasági reorganizációja az, ami az erdős peremmegyék korábbi ökológiai egyensúlyát megbontja. Erre minden réteg másképp reagál, de maga a folyamat kiterjedt vidékek népességének életmódjára és gazdasági kondíciójára kihat, amit igen sok mikrovizsgálat igazol. A folyamat nem csupán az ipar, ill. a kézművesség területét érinti, hanem kihat a mezőgazdálkodás területére is: az újabb irtások, az erdőterületek szántófölddé alakítása éppen úgy megnehezül, mint ahogyan a hivatalos rendelkezések - elsősorban a bánya- és iparvidékeken - minden korábbinál intenzívebben tiltják az erdei legeltetést, s igyekeznek kiszorítani az erdőkből különösen a kecske- és juhnyájakat. 25 Mindezek gazdálkodás- és életmódformáló szerepét ugyancsak sok mikrovizsgálat igazolja. A fentiek természetesen nem akadályozták meg azt, hogy az erdövidék népessége sokféle tevékenységével a későbbiekben is kivegye hasznát az erdőkből, s az általa készített sokféle és hatalmas tömegű faáruk sík vidékre áramlása a 19. században minden korábbinál nagyobb volumenű. A váltás azonban a haszonvétel formáiban lezajlott. Amíg korábban évezredeken át a tűz és a balta volt a két legfontosabb „eszköz" az ember erdőhöz való „viszonyában", addig a 18. században - szabályozott keretek között - a fürészmalmok, más vonatkozásban a vonókés, faragószerszámok veszik át azok szerepét. Az erdőtörvények megszületésével újfajta viszony kezdődik az ember és az erdő, az ember és a természet kapcsolatában is. 6 A néprajzi módszerekkel megragadható közép-európai paraszti kultúra már erről a stádiumról tudósítja kutatóját. Mindezek mögött tehát nem csupán a környezet, a táj és az ember korrelációját kell kitapintanunk, hanem az azokat befolyásoló történeti, gazdaság- és politikatörténeti mozzanatokat is. 2. A Kárpát-medence hegykeretének erdőhasznosítása és montánipara valójában a természetföldrajzi potenciálhoz való racionális alkalmazkodást fejezte ki, ám - mint erre fentebb már utaltam - a hegy- és dombvidéki erdőirtások következtében a csapadék- és olvadékvíz lefolyása felgyorsult, az eróziós folyamatok felerősödtek és az árvízszintek megnőttek. 27 Az alacsonyan fekvő ártérperemek településeit és szántóföldjeit is veszélyeztető vízjárások rendezésére, a folyószabályozásra és ármentesítésre a 18. század második felében, a jobbágyfelszabadítás után, a tőkés gazdasági fejlődést előkészítő újabb gazdasági reorganizáció idején került sor. 1845-1910 között a folyószabályozások, az ármentesítés, a láp- és mocsárlecsapolás és a belvízrendezés révén mintegy 6,3 millió kat. holdnyi földterület vált kultúrtájjá, vagyis a Kárpát-medencében levő 3,5 millió hektárnyi agrárterületből 2,5 millió hektárt árvízmentesítéssel nyert meg a népesség. (Ez 24 A Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő investigatio adatai a Felföld megyéiben egyértelműen igazolják a váltást az erdő haszonvételében. A kérdésről összegzőén Viga Gy., 1990. 33-37. 25 Viga Gy., 1981. 25-38.; Az erdei legeltetés kártételeihez több száz adatot közöl a magyar erdészet oklevéltára: Tagányi K., 1896. 26 R. VárkonyiÁ., 1992.23-31. 27 Frisnyák S., 1990. 92-101.
