Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
erre Hont megye, ahol a kaszás aratás - hasonlóan az északi sáv más területeihez - a 20. század elején terjedt el. 209 Az aratás és a szemnyerés eszközei, eljárásmódjai mellett más mezőgazdasági munkákban is hasonló kapcsolódásokat figyelhetünk meg. Elegendő itt csupán a kapaformákra utalni, amelyek terjesztésében - a nagy volumenű kereskedelem mellett - szerepet kaptak a vándormunkások is. 210 A vándormunkások nyomait őrzi az erdölés szókincse és szerszámkészlete is. A fakitermelés szókincse a nyelvtörténet és a településtörténet több évszázados rétegződésének emlékeit tartalmazza (szlovák, német terminológiák), 2 " ami azonban gyakran településtörténeti előzményre utal, s nem az átadás jelenségére. Az erdei munkások migrációjának hatását azonban egyes eszközök elterjedésében nyomon követhetjük. Erdélyi Zoltán szerint pl. a börzsönyi erdőkben az 1910-es évek óta használt dupla rönkhúzó láncot román erdei munkások hozták magukkal Erdélyből, s ők terjeszthették el a faközelítés sajátos eszközét, az ún. román szánkót, oláh szánkót is, amely már Bihar területére is migráció révén juthatott. 212 Hasonló erdeimunkás-migráció nyomát őrizheti a bernecebaráti erdők egykori csúszdája, facsúsztatója, amit az Árva, Zólyom és más északi megyékből jött szlovák erdőmunkások használtak. 213 Az északi lomboserdő-zóna térségében, főleg a kincstári erdőkben zajló, folyamatos munkásmigráció ma még sok tekintetben felderítetlen, s így az ez irányú vizsgálat fontos tanulságokkal szolgálhat a kulturális érintkezések vonatkozásaiban is. Jelen tanulmányunk tárgyától talán legtávolabb esik, mégis utalnunk kell azokra a hatásokra, amelyek a bányamunkákra, ill. az ipari és bányaüzemeket körülvevő ipartelepek munkaerő-vándorlására utalnak, ill. azok révén lettek részei a köznyelvnek, valamint a tárgyi és szellemi kultúrának. Itt mindenekelőtt a gömöri, borsodi, nógrádi bánya- és iparvidék népességének német és szlovák eredetű szókincsére kell utalni, ami igen gyakran persze nem átvétel, hanem korai településtörténeti mozzanatok nyomát őrzi. 214 Ezek többségükben nem is az időszakos migráció, hanem a középkori telepítések emlékét őrzik. Mindezeknek nem csupán szó- és tárgytörténeti vonatkozásai vannak, hanem folklorisztikaiak is. 215 Külön tanulmányt érdemelne annak kérdése, hogy a közösen végzett munka során kapcsolatba kerülő, olykor más nyelvet beszélő, de gyakran más tájról érkező, más mentalitású népcsoportok identitása miként jelent meg az érintkezés alkalmainál, hogyan fejezték ki „másságukat". Tudjuk pl., hogy a matyó summások magukkal vitték díszes viseletüket, ami bizonyára „megérintette" a távoli tájak viseletét, népművészetét is. 1 Manga János, Gunda Béla, Balassa Iván meggyőzően mutatták ki, hogy egyes felvidéki szlovák csoportok, családok gyakran emberöltőn át ugyanarra a helyre jártak le munkára, ami közvetlen családi kapcsolatokat, barátságot eredményezett, s amit olykor - kisebb távolság esetén - folyamatosan is igyekeztek ápolni, ébren tartani. 217 A folklorisztikai kutatások mutattak rá a kapcsolatok hatására a hiedelmek, mesék, dalok, szokások vo209 Pariková, M-Slavkovsky. P. 1981. 105. 210 Márkus M., 1964. 35-41.; Márkus M.. 1977. 143.; Dankó I., 1985.21. 211 KoticsJ., 1985. 37-39. 212 Erdélyi Z, 1958. 388-390.; Gönyei S., 1940. 234. 213 Erdélyi Z, 1958. 389. 214 Paládi-Kovács A., 1985.320. 215 Pl.: NagyD., 1957. 316-322. 2\6 Szilágyi M., 1982. 68. 217 Balassa!., 1985. 84-90.; Gunda B, 1940. 173.
