Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

kaerőigénye mégis folyamatos vákuumot teremt, s a középkor óta nagyarányú munkaerő-vándorlást indít el a szőlő- és gabonatermő tájakra.

199 Mind a történeti Felső-Magyarországról az Északi-középhegység, ill. az Alföld területére irányuló, mind a hegyvidéken belüli migráció jelentős szerepet játszott bizonyos eljárásmódok, eszközök elterjedésében. Témánk szempontjából itt csak röviden vesszük számba ezeket, mint a munkásvándorlások jellegzetes velejáróit, s mint a kulturális érintkezés, olykor interetnikus kapcsolatok, az átadás-átvétel nyomjelzőit. Elsősorban a termeléshez fűződő eljárásokra utalok, s csak általában említem meg a vándorlásoknak a szellemi kultúrára gyakorolt - olykor meghatározó jelentőségű - hatását. A néprajz a vándormunkások szezonális migrációját az egyik leghatékonyabb kultúraközvetítőnek tartja,

200 s ebben különösen nagy szerepet tulajdonít a vándoraratóknak. „A vándoraratók munkaeszközöket, munkamódszereket tanultak, vittek magukkal, honosítottak meg és terjesztettek el annak ellenére, hogy a munkáltatók általában megkövetelték a helyi szokásokhoz való alkalmazkodást."

201 (Természetesen ezek hatását nehéz elkülöníteni az árucsere révén terjedő eszközökétől, ám aligha tévedünk, hogy egyes eszközök árucsere útján való befogadásához szükség volt az előzetes „tapasztalatokra", „tanulásra" is.).

202 Különbségek voltak a munkavégzés technikájában (magyaros és tótos aratás, kévék keresztbe rakása, ill. a keresztbe rakott kévék száma között),

203 s elterjedtek az aratómunkások révén új szerszámok is, amelyek aztán a nagybirtokról gyakran továbbjutottak a paraszti üzemekbe is. Ilyen volt a marokszedő gamó, a kévegyüjtő kis gereblye, a nagy tar loger eblye, a rovátkolt végű kévekötőfa, a zsúpkötélhez használt tekerő stb. Jelentős szerepük volt a vándoroknak egyes villatípusok elterjesztésében is.

204 Számos adatot ismerünk arra vonatkozóan, hogy a vándoraratók eszközeiket a munka végeztével nem vitték haza, hanem a magyar gazdáknál hagyták. így kerültek gereblyék a ruszinoktól a szatmári magyarokhoz,

205 s így maradtak favillák, gereblyék, kaszák, kapák a Nógrád megyei szlovák és sváb települések gazdáinál.

206 Tanulságosan mutat rá Slavkovsky, Péter arra, hogy a távolban végzett munka miként hatott vissza a kibocsátó Árva megye hagyományos kultúrájára. A szezonális munka során szerzett tapasztalatok - a szűk földterület miatt - csak lassan és késve jelentek meg a helyi paraszti üzemekben, ám fokozatosan mégis megbontották ezek a hatások a korábbi, archaikus rendet, a kötődést a földhöz, s utat engedtek egy sor új jelenségnek, melyek következtében sajátos szubkultúra alakult ki. Az anyagi és a szellemi kultúra minden területén jelentkeztek ezek a változások, elsősorban mégis a táplálkozásban, népviseletben, a szociális kapcsolatokban és a családi életben hatottak erőteljesen.

207 Bár az egyes munkafolyamatok, eljárásmódok elsősorban az ökológiai feltételeket tükrözik, s alig tartalmaznak etnikus jegyet a cséplés és az aratás folyamatában, roppant érdekesek a nyelvi érintkezés tanulságai,

208 s az is kitapintható, hogy egyfajta kiegyenlítődési folyamat zajlik le a századfordulón a kibocsátó felvidéki megyék tárgyi kultúrájában is. Példa 199 Paládi-Kovács A., 1984.64. 200 Ujváry Z, 1981. 57.; Ujváry Z, 1984.41. 201 Balossal., 1985. 89. 202 Vö. Dankó /., 1978. 286-287.; Gunda B., 1984. 121. 203 Gunda B., 1984. 93-94.; Balassa I., 1985. 180. 204 Gunda B, 1984. 121.; Balassa /., 1985. 89., 188. 205 Gunda B., 1984. 93. 206 Saját gyűjtés: Szendehely, Nőtincs (Nógrád megye) 207 Slavkovsky, P. 1970. 110-112. 208 Paríková, M.-Slavkovsky>, P. 1981. 316-317.