Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

ran parasztemberek fuvarozták a fatelepre, depókba, vasútállomásra vagy kikötőkbe. Számos emléke van a szénégetők vándorlásainak, akik a 18-19. században a Felvidék felől áramlottak a Bükk és Zemplén felé,

171 később főleg a bükkiek járták be az Északiközéphegység területét. Egyéb tevékenységi fonnák (ipar, bánya) Korábban is utaltam rá, hogy a munkaerő vándorlását már a feudális termelés idején sem csupán a mezőgazdasági munkák indították el, hanem számos más tevékenység is. A két típus között talán a cselédvándorlások jelentenek összekötő hidat, amelyek részben a mezőgazdaság felé irányultak, részben pedig - a város-falu erősödő társadalmi munkamegosztása révén - a városok irányába. Rácz István kutatásaiból ismerjük, hogy a múlt század végén jelentősen megnőtt a házicselédek száma a fővárosban, de más városokban is, s ez a tevékenység a női munkaerő jelentős tömegeit szívta fel. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint Budapesten 59 500 cseléd élt, ami a népesség 8,2%-a. De arányaiban felülmúlja ezt Trencsén, ahol a népesség 10%-a, s Besztercebánya, ahol a lakosság 10,1%-a volt házicseléd.

172 A városok nem csupán a környező területek lakosságának adtak ily módon munkát. Jól példázza ezt a főváros, ahová a Börzsöny-vidék, a Duna mente és Nógrád déli részének lakói mellett nagy számban vándoroltak cselédlányok Árva megyéből is. Ily módon a főváros magába olvasztotta a magyar, szlovák, német cselédlányok munkaerejét, azok sajátos kultúráját is. Tágabb amplitúdójú vándorlással kell számolnunk a mezőgazdasági cselédek esetében. Utal erre pl. Bozena Nemcova a nógrádi cselédvándorlások kapcsán: „A cselédek nagyobbrészt a helybeli vagy a környező községek szlovák lakosságából kerülnek ki, részben a távolabbi megyékből szegődnek ide."

174 De pl. a zempléni hegyvidékről is elmentek szolgálni az Alföld távolabbi tájaira, Miskolcra, sőt Budapestre is.

175 A nagyobb települések, különösen a főváros tömegesen vonzottak különböző módon „szakosodott", specializálódott munkáscsoportokat is. Határozottan megrajzolható csoportját jelentik ezeknek a kőművesek, építőmunkások, akik Árvától Nógrádig az északi országrész számos pontjáról vándoroltak, s jelentős részt vállaltak a nagy városi építkezéseken.

176 Tevékenységük révén sajátos „paraszt kőműves" falvak jöttek létre, amelyek a városi építkezésekre magukkal vitt ismereteiket újra meg újra feltöltve, sajátos hatást gyakoroltak egy-egy kistáj hagyományos építőkultúrájára is.

177 Hatókörük és jelentőségük miatt megkülönböztetett figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a liptói kőművesek, mintegy 20 Liptó megyei falu népessége. Huska A. M. kutatásaiból tudjuk, hogy tevékenységük a középkorig nyúlik vissza, a 17-18. században pedig vannak adatok már a vándorlásaikra is (Esztergom, Buda). Országos jelentőségűvé a 18-19. században válik tevékenységük, amikor ott vannak Bécs barokk építkezéseinél, Buda, Zágráb, Szeged, Kecskemét, Nagyvárad építkezésein, s meghatározó szerepük volt Pest építésénél is (Bazilika, városháza stb.). Az 1870-es években 4-5000 liptói mester, segédmunkás, 171 Sárközi Z, 1980. 93. 172 Ráczl., 1965. II. 448. 173 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 287.: Márkus M., 1985. 164. (Ismertetés Habovatiák, Anton könyvéről) 174 Nemcova, B. 1852. 52. 175 ifj. BartaJ., 1977. 87. 176 Márkus M., 1985. 164.; Összegzőén: Katona /., 1965.11.399-403. 177 Bakó F., 1978. 132-138.