Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

kenységi rendjében. Elhatárolja az erdőmunkások 19. századi típusait is: állandó munkásokat és időszakiakat említ, az előbbiek nincstelenek vagy 1-2 holdon élők, utóbbiak csak ősztől tavaszig dolgoznak az erdőn, az év másik felében saját földjüket müvelik, ill. mezőgazdasági munkát végeznek. Külön csoportként említi a fuvarosokét (tengelösök), akik a kevés földdel rendelkező, de igaerővel bíró jobbágyokból kerülnek ki.

160 A fakitermelés a jobbágyfelszabadítás után is hagyományos keretek között folyt, s a kis fóldű, nincstelen parasztok - főként nemzetiségi vidékeken - kezdetben főleg keresetkiegészítésként szegődtek a téli erdőmunkára,

161 ám a kapitalizálódással egyre markánsabban rajzolódik ki egy rendszeres erdőmunkával foglalkozó réteg. Vagyoni helyzetük alapján ezeknek is két csoportja tapintható ki: a szegényebbekből kerültek ki az ölfavágók, ölezők (Börzsöny), szlogárok, gyalogok vagy favágók (Bükk), ill. favágók, munkások, gyalogok (Zemplén), a tehetősebbekből pedig a fuvarosok, tengelösök (Börzsöny), furmanok (bükki szlovákok).

162 Mind az időszaki, mind az állandó erdőmunkások tevékenysége rendszeres vándorlássaljárt, melynek irányát és kiterjedését az erdőgazdaságok, ill. birtokosok művelési tervei vagy az egyes vállalkozó csoportok alkalmi megállapodásai szabták meg. Azt, hogy e vonatkozásban sem egyszerűen a munkaerőigény automatikus kielégítéséről van szó, igazolják azok az adatok, melyek szerint az egyes erdővidékek kibocsátók és befogadók is a munkaerő-vándorlásban. A zempléni falvak favágói a hegység, ill. az uradalmak távoli vidékeire is elmentek dolgozni. Óhutáról pl. elmentek Gömörbe, Aggtelek környékére, Beregszászra, sőt Pécsre is.

163 Makkoshotykáról pedig Miskolc környékén, a Sajó-völgyön és Budapest környékén vállaltak munkát.

164 Ugyanakkor az ország más tájairól jöttek famunkások erre a tájra, az emlékezet szerint pl. horvátországi talpfafaragók (glánerok) dolgoztak a Zempléni-hegység erdeiben.

165 A Bükk-vidékre a múlt században még szlovák favágók is jártak Rudnó, Jaraba, Topola tájáról, a bükki favágók viszont bejárták a Zempléni-hegység, a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny erdőségeit, s elmentek Szepes és Sáros területére is.

166 A II. világháború idején Németországban is jártak bükkalji favágók. Távoli tájakat jártak be a gömöri favágók is: a Csermosnya-völgyieket (főleg Kiskovácsvágás, Barka és Lucska lakóit) a Kárpátalja felé fogadták szívesen.

167 Útra keltek a tél folyamán a Mátra favágói is a Mátraalja, Borsod és Nógrád felé,

168 s nagy távolságot jártak be a Börzsöny, főleg Kemence környékének lakói, akik Nógrádtól a Hernád-völgyig bejárták az északi hegyvidéket, a Dunántúlon pedig Baranyától Zaláig és a Bakonyig vállaltak rendszeres munkát.

169 Ám a Börzsöny-vidék is fogadott idegen favágókat: az 1910-es években - miután az erdőket fakereskedő társulat bérelte ki - Erdélyből (Somkút, majd Bihar megye) román favágó és szállítómunkásokat telepítettek ide, akik elterjesztették e vidéken sajátos eszközeiket is.

170 A favágás és- közelítés mellett rendszeresen eljártak a parasztemberek cserhántásra, a nők és gyerekek pedig az erdészeti csemetésekben vállaltak napszámosmunkát. A kidöntött és leközelített fát gyak160 Katonai., 1965. II. 392-395. passim 161 Katonai., 1965. II. 393. 162 Petercsák T., 1982-1983. 384-385. 163 Petercsák T., 1981. 52-53. 164 Bakó Ferenc gyűjtése. 1950. E. A. 2418. 12. 165 Petercsák T., 1981. 53. 166 Petercsák T., 1982-1983.383-384.; VigaGy., 1986. 112. 167 Herkely K, 1941. 261.; Dobosy L, 1982. 116. 168 Fejes K., 1986. 9. 169 Erdélyi Zoltán gyűjtése. 1957. E.A. 6230. 41.; Petercsák T., 1982-1983. 383-384. 170 Erdélyi Z, 1958. 389-390.