Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

munkaerő-feleslege és az Alföld - relatív - munkaerőhiánya közötti kiegyenlítődésről van szó, hanem arról is, hogy a felső részeknek a hegyvidék, fő vonalában a Kárpátok által „szorított" népességét részben az Északi-középhegység, ill. annak völgymedencéi szívták fel, ezzel még mindig lényegesen jobb feltételeket kínálva azoknak az otthoninál. Ugyanakkor a Börzsöny és Zemplén közötti széles sáv népessége ugyancsak dél felé igyekezett, a magáénál jobb megélhetés érdekében. Mindezek a kérdések azonban már túlmutatnak az időszakos munkásvándorlás problémáin. Bár a vándorlás irányaiban meghatározók az észak-déli útvonalak,

77 mind a mai Szlovákia, mind a mai Észak-Magyarország területén számos jelzés van a hegyvidék sávján belüli vándorlásokra is (pl. Mezőkövesd környékéről Nógrádba, Zemplénbe, Szerencs környékére, Hevesből a Hernád-völgy felé stb.). Az Északi-középhegység, főleg a Mátraalja és Bükkalja sajátos szerepét jelzik e vonatkozásban Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának adatai is, melyek kommentárjában Csalog Zsolt ugyancsak lényeges mozzanataira mutat rá a munkaerő „export" és „import" összefüggéseinek.

78 Ezek arra is figyelmeztetnek, hogy a munkásvándorlás - leszámítva a szélsőségesen mostoha természeti adottságú tájakat - nem valamiféle automatizmus, hanem mindig szoros összefüggésben van az egyes nagy- és kistájak eltartóképességével, de az egyes családok termelési struktúrájával és lehetőségeivel is. A táji kiegyenlítődést szolgálták a részesmunkák és ledolgozási formák különböző típusai is. A munkaerővel való ellátottság eltérései igen gyakran az adott tájon belül kiegyenlítődnek, miközben a nagyobb távolságra való vándorlásnak is nagy hagyományú, jól kijárt útjai léteztek. Ám ezek aránya csak mikrovizsgálatokkal tisztázható, s nem erőltethető általános etnológiai tapasztalatok keretei közé. Tanulmányunk terjedelmét tekintve talán aránytalanul nagy teret szenteltünk az aratómunkások vándorlásainak, ám ne feledjük egyrészt, hogy egy kontinentális méretű migráció közép-európai „szeletéről" van szó,

79 másrészt pedig a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb vándormunkák - főleg a termelés differenciálódása, a gabonatermesztés monopóliumának megszűnése után - lényegében annak az elemeiből, tradícióiból, nem kis részben kapcsolatrendszeréből épülnek fel. Hoffmann Tamás monográfiája a nyomtatómunkához kapcsolódó migráció legfontosabb összetevőit feltárta, s a vándorlás adatait összegző térképe e vonatkozásban kitűnően eligazít.

80 A nyomtatás a középhegységi és dombvidéki területek (Gömör, Heves, Borsod, ill. Bars, Nyitra) kisparcellán élő népességének biztosított munkát és kenyérkeresetet a Tisza mentén és a Tiszántúl területén, ill. a Dunántúl középső régiójában,

81 bár pl. a mezőkövesdiek eljártak nyomtatni Sátoraljaújhely környékére is.

82 Paládi-Kovács Attila adatai a barkóság területéről lényegében Hoffmann megállapításait erősítik.

83 Van azonban egy mozzanat, amit Hoffmann nem vett figyelembe, ám témánk szempontjából lényegesnek tűnik. Mikszáth Kálmán 1884-ben a. felvidéki tótok sajátos munkamigrációjáról tudósít, akik a Cserháton vagy még messzebb vállaltak nyomtató munkát. Akinek nem volt lova, az a szomszédtól kért; a ló „meghízott", amíg „az ágyást járta". A lovakat még cserélték is közben

%A Pontosabban lokalizálják e témát Zólyomi 11 Balassa I., 1985. 85. 78 Kézirat, Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára 19 Balassa!., 1985. 82. 80 Hoffmann T., 1963.315. 81 Hoffmann T., 1963. 316. 82 Hoffmann T., 1963. 302-303. 83 Paládi-Kovács A., 1982. 45., 54. 84 Mikszáth K., 1884. 254.