18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
van, ami bízvást európai mértékkel mérhetó', elsó'sorban Tagányi földközösségtanulmánya az. Hét évvel annak a munkának megjelenése után, mely címe szerint Magyarország mezőgazdaságának egész történetét ígérte, igazában, gyakorlatilag Tagányi lett a politikai, jog- és művelődéstörténelem gyámkodását lerázó, maga lábára állt magyar agrártörténelem megalapítója. Míg ő addig ismeretlen mélységekig hatolt, anélkül, hogy az adattenger elborította volna, a szürke nyáj egy helyben topogott tovább, nem is akarván tovább látni összehordott adatainál. Mint Tagányi erdészeti oklevéltárának hasznos kiegészítője: Zivuska Jenő mondotta: „Csak ráutalásokat nyújtunk, csak törmelékekel hordunk össze"; vagy amint másutt olvassuk: „Mívelődéstörténelmünk egyes mozaikdarabjait fel kell kutatnunk, adatokat adatra gyűjteni szükséges." 32 Nemcsak a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle munkatársainak nagy többségét jellemzi az öncélú, lázas adathalmozás: mint a Történelmi Tárban, Erdélyi Gazdában s vidéki folyóiratokban közzé tett adalékok mutatják, pozitivistáink körében az „előbb gyűjteni", puszta nyersanyag-részecskéket minél nagyobb tömegben felhalmozni: uralkodó elv ekkor. Mintha abban a hitben végezték volna szorgos méhmunkájukat, hogy sokféle virágról szedegetett változatos adat-nektárjuk valahogy majd csak elrendeződik a kaptárok szabályos sejtrendszerébe. S efféle reménységre, szabályszerű vonások kirajzolódására leginkább a történeti életnek ama mélyebb régióiban mutatkozott lehetőség, melyek a felvilágosodás óta a politikai történés egyéni-esetleges felszíne mögött kezdtek feltárulni a kutató szem előtt. Politikai események helyett főként a históriának ez állapotszerű vonásokat, lassú fejlődésfolyamatot tükröző területeire összpontosul a pozitivisták erőfeszítése. Az államberendezkedés, az anyagi és a szellemi kultúra jelenségeinek feltárásában önálló, a politikai történelemtől független s azzal legalább egyenértékű feladatot vélnek felfedezni, s erre irányuló szerteágazó kutatásaikat a politikaitól különszakítva s annak ellenlábasaként a művelődéstörténelem nevével fogják össze. Már a fiatal Horváth Mihály a „népműveltség" egyik ágának mondotta a gazdasági életet, de igazában a pozitivisták kezdtek a művelődés- s ezen belül a gazdaságtörténelemmel behatóan foglalkozni. Míg Toldy Ferenc 1850-ben még a szellemi művelődésre korlátozta vizsgálódásait, 33 az 1860-as évektől már tágabb körű művelődéstörténeti előadások hangzanak el a pesti egyetemen, majd az 1883 : 30. tc. ezek hallgatását a tanárképzésben általánosan kötelezővé teszi, 1898-ban pedig külön művelődéstörténeti tanszék is létesül ott. Elsőnek a pozitivizmus jellegzetes képviselője: az autodidakta (egyetemi tanári kinevezését követően bölcsészdoktorrá lett) Kerékgyártó Árpád hirdet művelődéstörténeti kollégiumot. Már az ötvenes évek közepén írt ilyen tárgyú újságcikkeket (Rajzolatok a magyar nemzet művelődésének történetéből, a közgazdaság köréből az Árpádok alatt, Magyarország közgazdászatának múltjából), majd 1859-ben „Magyarország mívelődésének története" című munka megjelentetéséhez fogott. Mottóként Jászay Pák. idézi: „Ne álljon a történetirat csupán hadi, vallási és politikai tények száraz elősorolásából, hanem legyen hű tükre a múltnak." Majd az elő^Zivuska ].: A besztercebányai m. kir. erdőigazgatóság régi okiratainak tartalomjegyzéke. Besztercebánya 1906. V. 1. - Ormós Zsigmond: Árpád-kori művelődésünk története. Bp. 1881. 7. 1. 33 Toldy Ferenc: A magyarok mívellségi átlapolja a keresztyénség felvétele előtt. Új Magyar Múzeum 1850-1851.1.
